Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Közlemények - Pocsubay Sámuel rudabányai bányamester emléklapja 1939-ből. (Hadobás Sándor)

Az üresen hagyott részre a következő, hasábba rendezett, ízlésesen kialakított szöveg került (eredeti helyesírással): [Fent középen a gót írásra emlékeztető nagyobb betűkkel:] Emléklap. [Díszes iniciálé:] A [a mai Arial Narrow nyomtatott betűtípusra emlékeztető folyamatos írással:] Rimamurány-salgótarjáni Vasmű R.T. / rudabányai vasércbányászata u.n. Andrássy II. / bányaüzemrészének munkásai szivük igaz / szeretetével emlékeznek meg, nyugalomba / vonulása alkalmából ez emléklapon is, / mindnyájuk által nagyrabecsült / [középre kiemelve nagyobb betűkkel] Pocsubay Sámuel / [középre kiemelve kisebb betűkkei] bányamester úrról, / [a szöveg a korábbihoz hasonló módon folytatódik] aki több évtizedes példaadó és hűséges / munkásságával nemcsak Társulatának / elismerését, hanem az alája rendelt bá- / nyamunkásságnak őszinte ragaszkodá- / sát és háláját érdemelte ki. Szeretett / Bányamester urunkat a jó Isten tartsa / meg még igen sokáig teljes erőben és / jó egészségben. / [Alul jobbra és középre igazítva, kisebb betűkkel:] Jó szerencsét! / A rudabányai vasbányászat / Andrássy II. bányaüzemének / munkásai. Az emléklap ábrázolásai és a korabeli rudabányai vasérctermelés között semmilyen összefüggés nem fedezhető fel, azok a bányászatról a köztudatban élő sztereotípiákat tükrözik. Például a föld alatt dolgozó munkásokat bányamanó-szerűeknek mutatja, a bányatiszt a leginkább ismert szászországi díszruhában látható stb. Ráadásul akkor még csak külszíni fejtés folyt a rudabányai vasércbányában, ezért a biztonsági Davy-lámpa használatára sem volt szükség. Díszegyenruhát viszont viseltek az itteni bányászok, amely azonban színén kívül nem sok hasonlóságot mutat az emléklap bányatisztjének öltözetével. A rajzoló tehát valószínűleg „kívülálló" volt, konkrét hely- és szakismeretek híján a megrendelésnek úgy tett eleget, hogy alkalmasint valamilyen régebbi, talán német kiadványból merítette (másolta?) bányászmotívumainak jó részét. Ez azonban semmit sem von le alkotásának értékéből és a megbízók, a rudabányai munkások szándékának nemességéből. Az Illés P. szignójú alkotóról sajnos semmit sem tudunk. Valószínűleg Budapesten élt és dolgozott, amire csupán abból következtethetünk, hogy az elkészült művet - az emléklap hátoldalára felragasztott vignetta szerint - fővárosi cég helyezte ízléses üve-