Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Közlemények - Ércőrlő malomkövek Telkibányán. (Benke István)

Közlemények Ercőrlő malomkövek Telkibanyan BENKE ISTVÁN Napjainkban sokszor különös gyűjtési szenvedélyekről, gyűjtési ágakról olvashatunk hazánkban is, de meglepő és egyedülálló, ha valaki malomköveket gyűjt. Ez a tevékenység elsősorban a hajdani világhírű nemesércbányászat értékes ipartörténeti emlékeinek a megmentésére irányul. Bár az ércőrlő malomkövek súlya sok esetben a több száz kilót is meghaladja, mégis ezeket a villák kertjeinek díszítésére használják, kőkerítésekbe építik be, vagy a még fellelhető darabokat illegálisan külföldre szállítják. A 15 évvel ezelőtt kezdődött gyűjtés eredménye a telkibányai múzeum kertjében az a malomkőpark, ahol megtalálhatók olyan malomkövek is, melyek a középkorban, a bányászat kezdeteinek idején használtak. Ezek igen értékesek a helyi bányászat történetének szempontjából, ahol jóval több a hajdani bányászatra utaló tárgyi emlék, mint a levéltárakban fellehető írásos dokumentáció. Nem véletlen, hogy éppen Telkibányán találhatók a legnagyobb számban ércőrlő malomkövek, mivel az ottani ércelőfordulás különlegesnek számít a Kárpát-medencében. A felszín közelében, a nehezen követhető telérekben, az oxidációs zónában hintve előforduló arany kitermelése már fejlettebb technológiát igényelt, ezért a bányászat virágkora későbbre esett, mint a felvidéki bányáknál. A nagyobb arányú bányászat csak akkor indulhatott meg, amikor a más bányavidékeken kialakult technológiával és szaktudással rendelkező bányászati kultúra már képes volt az itteni ércek feldolgozására. Ennek következménye az, hogy e vidéken az érctermelés nem fokozatosan alakult ki, hanem a meggazdagodás reményében közel egyszerre özönlötték el e vidéket az aranyásók. Ennek a gyors fellendülésnek köszönhető, hogy a kis település bányaváros-