Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Közlemények - Ércőrlő malomkövek Telkibányán. (Benke István)

sá fejlődött, és még ma is fellelhető több ezer olyan horpa, valamint számos táró és akna helye, amelyek egy hajdani virágzó bányászatról tanúskodnak. Középkori vízduzzasztó-gát maradványai Telkibánya határában. A bányából előkerülő érc kohósítás előtti feldolgozása, dúsítása, az ércelőkészítés a mai napig is a bányák feladata. Ez már a középkorban nagy szakmai tudást igénylő, összetett eljárás volt. A lefejtett érc válogatását már a bányában elvégezték. Az aranyban és ezüstben dús darabokat, amelyek alkalmasak voltak közvetlen kohósításra, lezárt bőrzsákokban kiszállították, és szigorú felügyelet mellett nagy öntöttvas mozsarakban megtörték. A dúsításra érdemes érceket első lépésként mosásnak kellett alávetni, amit általában függőrostán végeztek, és osztályozással kapcsoltak össze. A kézzel válogatott és meddőtől megtisztított nagyobb darabokat a kéntartalom csökkentése érdekében konyhasó hozzáadásával, klórozó pörköléssel zárt kemencékben vagy erre a célra kiképzett színekben (oldalt nyitott faépítményekben) felhevítve kezelték. A rostán áthullott apróbb szemszerkezetű érceket tovább kellett őrölni. A vízenergia hasznosítása előtt ezt kézi őrlőköveken végezték, később nyilaszúzókat alkalmaztak, ami csaknem minden bányavi-