Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)
Tanulmányok - A magyarországi bányászegyenruhák történeti rétegei. (Szemán Attila)
pusból, a bányászzubbonyból alakult ki. Erre utal a 19. első feléből ismert rövid formája (31. kép), 39 anyaga (barhent) és eredetileg gombos kézelője. A gallér és a kézelő bársonyozása sem volt még meg ebben a korai időszakban. Bizonyos, hogy a későbbiekben a selmeci bányászok is viselték, párhuzamosan a hallgatókkal. A század végén már inkább az akadémikusok hordták, de dolgozó bányászokon is előfordult. Az aufhauer, bányaing (Bergkittel) volt a díszruha, míg a gruben a bányászhallgatók társasági viselete, és így közelebb áll a munkaruhához. Neve „bányajáró ruhát" jelent. 40 3. Fehér zubbony, fehér térdnadrág és zokni, csatos cipővel. A fekete nyakkendő hasonló, mint a magyar ruhásé, de rövidebb, csokornyakkendő-szerű. Ezt hívták német viseletnek, s a század vége felé már csak ritkán hordták. Minden valószínűség szerint a Miksa-féle bányászruha, a már ismertetett hosszú zubbony utódja. A bányásztemetések alkalmával például hagyományosan ilyen viseletben vitték a koporsót. 4. Fekete bányaing (Bergkittel), fekete pantalló, ellenzős keményített fekete sapka. A bányaing már a 18. században megjelent Magyarországon. Eredete egyértelműen a szász (freibergi) bányászathoz kapcsolható. Jellegzetessége a cakkos vállgallér, mely Faller szerint a régi csuklya maradványa, valamint a függőleges, vagy ahhoz közel álló bevágású mellzseb, ami több gombbal záródik. Egykor munkászubbony volt, s a 19. század első felében is használták még ebben a funkcióban. A későbbiekben fekete gyapjúszövetből, bársonydíszítéssel készítették, és így díszruhává vált. Jóval olcsóbb volt mint, a később tárgyalandó aufhauer. Viselték a bányatisztek, az akadémiai hallgatók, az altisztek és a legénység is. (32. kép.) 41 A tisztek felkarján mindig aranyszínű volt a rojt, a legénységén pedig fekete. A bányák többségében - így pl. Brennbergen, Tatabányán is - elsősorban 1839-ből származó vízfestmény a Központi Bányászati Múzeum gyűjteményéből. A grubennel részletesen már foglalkoztunk korábban: Szemán Attila Méri Edina: A bányászati felsőoktatás tanulóinak reprezentáns ruhadarabja, a „gruben". = Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum Evkönyve 9. Bp. 2001. 57-69. p. Bersch, Wilhelm: Mit Schlägel und Eisen. Leipzig, 1898. 335. p.
