Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Tanulmányok - A magyarországi bányászegyenruhák történeti rétegei. (Szemán Attila)

ezt viselte a munkásság, de az altiszti kar is, míg az aufhauer inkább a bányamérnökök díszruhája volt. Noha elterjedt nézet, hogy a bányászok ünnepi viseletének színe a szén feketeségét jelképezi, a szénbányászok valójában az ércbányászoktól vették át a fekete ruhát. Tehát egyáltalán nem állítható, hogy a németes fekete egyenruha a szénbányászat hatására vált általánossá. Litschauer ezen a képen nem hozza az ötödik, meglehetősen elterjedt ruhát, az aufhauert. Pedig ez kifejezetten egyenruha volt, alighanem közvetlenül az 1837-es rendelet egyenruhájának leszármazottja. Közvetve valójában a magyar szabású, testhez álló fekete dolmány lehetett az őse, csak a rendfokozatok jelölésére különböző zsinórokkal és rojtokkal díszítették. Faller már összekötötte ezt a viseletet a „Bieberstollen" nevű testhez álló kabáttal, melyet a harzi és freibergi bányatisztek is használták valamikor. Kirnbauer azt írta, hogy a Bieber-táró nevű úrvölgyi rézbányából származó viselet.

42 Faller javítja a tévedést,

4 hiszen a Bieber-táró Selmecbányán volt. Faller összekötötte a Bieberstollen nevű kabátot a Bikkessy-féle bányatiszt fekete viseletével, és - mint már említettük - ezek leszármazottjának tekintette a grubent. Érdekes, hogy cikkében egyáltalán nem említi az aufhauert. Pedig ennek szabása azonos a grubenével, és ahogy a Bikkessy-féle metszeten nem látunk mellzsebeket, úgy azok az aufhauerről is hiányoznak. Ennek oka, hogy az utóbbi már eleve díszruhának készült, nem bányajárásra is alkalmazható viseletnek. A 19. század második felében aztán mindkét kabát hosszabb lett, és szabása az ún. „ Waffenrock" nevű korabeli katonai viseleti darabhoz

44 idomul. Az itt vázolt fejlődési vonulatot erősíti, hogy a „Bieberstollen" nevű ruha számomra csak a Leobeni Egyetem mai, illetve régebbi viseleFranz Kirnbauer: Der Bergmann. - Der Steirische Erzberg und seine Umgebung II. 43 Faller 1943. 273. p. 44 Ságvári György: Az atilla. = A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. Bp. 1987. 249-294. p. (Az idézett hely: 257. p.)