Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Archívum - Körmöcbánya bányászatának története. (Közli: dr. Izsó István)

1531. évben Körmöcbányát a szomszédos vidékeken portyázó Szapolyai-féle csapatok folytonosan nyugtalanítják. 1532-ben Körmöcbánya környékén Szapolyai hadai garázdálkodnak. 1537. évben Körmöcbánya birtokait vágbesztercei Podmaniczky és murányi Bassó, rabló lovagok módjára pusztítják. A város, mint a bányavárosok szövetségének vezére, a szomszédos birtokosokkal a védelem érdekében egyezséget köt. A szept. hó 4-én tartott tanácskozmányban szerkesztett konföderációs okmányban a szövetségesek 700 főnyi védőseregnek tartására vállalnak kötelezettséget. A sereg havi tartásdíjához Körmöcbánya 2800 forinttal járul. Evvel a védőcsapattal egymást minden ellenséggel szemben támogatni és védeni tartoznak. A hadcsapat főkapitányának a kinevezését I. Ferdinánd királyra bízván, követeik által a szövetség jóváhagyására és megerősítésére felkérik. I. Ferdinánd király a szövetséget veszélyesnek látja, vezért nem nevez ki és az egyezményt jóvá nem hagyja. Ily körülmények között a város mindenekelőtt körfalainak megerősítéséről gondoskodik. A régi körmöci bányajog 1492. évi szövegét néhány cikkellyel megtoldják. 1539-ben Körmöcbánya a környéken portyázó rabló csapatok ellen védekezvén, alsó- és felső várkapuját még egy bástyával veszi körül. 1543. évben Körmöcbánya, mint a bányavárosok vezére a közös védelemre készül, s a veszélyben forgó városokat saját hadi erejével támogatni kényszerül, ami nagyon kimeríti erejét. 1545-ben Körmöcbánya városra nehezedő költségeken könnyítendő, a kincstár a legalsó bányarészt minden jogaival együtt átveszi. Más forrás szerint a XVI. század közepén a körmöci bányák Mária királynénak, II. Lajos özvegyének oly feltétel alatt lesznek átengedve, hogy ezért egy altárót hajtasson, de ettől a királyné visszalépett. I. Ferdinánd alatt Körmöcbánya az altárót az Örök mélységgel és 21 ölet az akaró fölött a „Kunsthandlung''-nak engedte át. 1560. évben Körmöcbányán augusztus 2-án nagy tűzvész pusztít, mely két óra alatt a várost semmivé tette. A kőfalon és a várban lévő ágyuk a harangokkal együtt szétolvadtak, az egész hadi felszerelés, a levéltár egy részével elpusztult.