Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Archívum - Körmöcbánya bányászatának története. (Közli: dr. Izsó István)

1562. évben Körmöcbánya ezután is kénytelen úgy önmagát, mint a bányavárosokat megvédelmezni. 1570. évben Körmöcbányát pestis és éhínség pusztítja. 1577-ben Körmöcbányán a pestis oly erővel lép fel, hogy szeptember, október és november hónapokban több mint ezer ember, vagyis a város akkori lakosságának közel egyharmada halt el. 1593. évben Körmöcbánya, a folytonos csapások és tartozási hátralékok folytán annyira eladósodik, hogy ezen adósságok kiegyenlítésére a „Volle Henne" nevű bányáját átadja a kincstárnak, melyet ez „Goldkunsthandlung" név alatt vesz birtokba. 1600-ban Körmöcbánya Thököly Sebestyénnek sokkal adósa, ki midőn a város fizetni nem képes, két legjobb faluját igyekezik elfoglalni. 1601. évben Körmöcbánya szomszédságába, Jánosrét faluba, Zólyomba elhelyezett és a vidék védelmére kirendelt német katonaság ápril. 27-én betör, mire Jánosrét és Kapronca között csatára kerül a sor, amely a körmöcbányaiak vereségével végződik. 1604-ben Körmöcbányán az 1519-ben megkezdett „mélytáró''' hajtását befejezik. Körmöcbánya és a többi bányaváros lakossága majdnem kizárólag német. A Bocskai-féle szabadságharcban nem akar részt venni; még akkor sem, mikor Bocskai hadai a bányavárosok vidékeit elárasztották. Április 10-én Bocskai felszólítja a várost a meghódolásra, de ez nem enged, mire csapatai a várost és környékét folytonosan zaklatják különösen Körmöcbányát fenyegetik, amelynek bánya-, kohó- és zúzóműveit elpusztítják, sőt az Erzsébet-templomba is betörnek, a várost magát azonban hatalmukba nem ejthetik. Az októberi alkudozások meghiúsultával még rosszabbra fordul Körmöcbánya sorsa, mert Nagy Márton, Bocskai egyik kapitánya a várost a meghódolásra kényszeríti. A meghódolás fő okát a bányamunkások elégedetlensége, és azon körülmény képezi, hogy a munkásnép a folytonos veszedelmet megunta és a harcokban részt venni vonakodik. 1605. évben Körmöcbánya a Szt. Keresztet megszállva tartó Nagy Márton kapitánynak november 8-án hódoló levelet küld, de kiköti, hogy csakis hadi adót fizet azért, hogy Bocskai seregeitől ne háborgattassék. A német katonaság a városban marad. Mivel csak kényszerítve hódolt meg, Selmeccel egyetemben 3000 ft.-ot azonnal le kellett, hogy fizessen.