Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)
Közlemények - Sikeres bányamentés 1859-ben. (Közli: Hadobás Sándor)
befalazva az eléggé terjedelmes bánya-alagban? ez volt a kérdés, melynek bárminő megfejtése egyformán szomorú leendett. - Az asszonyok jajveszékelve járták be a közel bányákat s bányatisztviselőket, kiknek rendelkezése folytán már csütörtök estére (april 21-én) nagy számmal jelentek meg a segíteni kész bányásztársak, még nagyobb számú, kíváncsi és részvétteljes nézőközönséggel együtt. Az éj sötétsége s a tér kimértsége miatt azonban csak másnap, nagypénteken virradóra kezdhetek meg egész erővel a szabadítás munkáját. - Szakértők nézete szerint a beszakadt omladvány eltisztítása rendkívül sok időt, tán napokat vett volna igénybe, s új beomlásokkal fenyegetvén, kevesebb sikerrel biztatott; elhatározták tehát, hogy egy, a bánya-alag közepe táján létező, régen elhagyott s beomlott aknát (Schacht) fognak kitisztítani, s így függőleges vonalban, fölülről lefelé fognak iparkodni a bánya üregébejutni. A következés megmutatta, hogy ez volt a legszerencsésebb gondolat. Mintegy 300, bányaműszerekkel 2 ellátott ember állott ottan, hozzáfogtak a munkához gyorsan és rendszeresen, s amidőn az egyik elfáradt, más lépett nyomába, a kiásott földet kézről kézre adogatták, s mindig mélyebben nyomultak a föld gyomrába, tele reménnyel, szabadítási vággyal. Majd csendet parancsolnak: meg akarják kérdezni az eltemet étieket: élnek e még? Rémítő szünet áll be; minden fül odahallgat, minden szív elszorul. Megszólal a szokott bányász-kérdőjel. A munkások közül egyik hármat üt kalapácsával egy kődarabra. Jő-e rá válasz? S íme, alulról, a föld mélyéből szintannyi kalapácsütés hangzik vissza. „Élnek! élnek!" - kiálták most mindenfelé, s az erdő sziklái visszhangozák az öröm kiáltásait; a nézősereg, a sok asszony és gyermek sírt és ujjongott örömében, a bányászok pedig megkettőzött erőfeszítéssel folytatták a megmentés munkáját. Most már a pihenés és nyugvás sem kellett senkinek, s mégis 10 órai szakadatlan ásásba került, míg célt értek. Felülről már 6 ölnyi mélységre ástak le, midőn a bennlevőkhöz oly közel értek, hogy szóba állhattak velők, s bár nem láthaták, de megtudták, hogy mindhárman életben vannak. Majd egy akkora szűk nyílást fúrtak, " Bányászszerszámokkal.
