Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Tanulmányok - A bányászat története Komlóskán. (Havassy András)

50 öl hosszan bányászták, és a hegy déli lábánál lévő mészégetőkben égették. H offer A. idejében (1927) a Waldbott uradalom rendelkezett vele. Utoljára az első világháború előtt művelték. Egy tolcsvai építési vállalkozó, Cziráki Ferenc kapott engedélyt próbaégetésre, de a munkát egy-két hónap múlva beszüntette, mert a közelben nem tudott az égetéshez szükséges fát szerezni. A kéziszerszámokkal történt kitermelés nem tette tönkre, sőt, feltárta a telér szerkezetét, így még emelte is tudományos értékét. A falusiak szerint (HOFFER A. 1927) habarcsba és meszelésre kiválóan alkalmas. Az ő véleménye szerint égetésre nem érdemes fejteni, de tömör részét csiszolt dísztárgyakká lehetne feldolgozni. A helybeliek elmondása szerint a telér hossztengelyében kialakított vályút lőtérnek is használták. Később a növényzet teljesen benőtte, ezért még megtalálni is nehéz volt. A komlóskai természetvédelmi tanösvény elkészítésekor kitisztították és a jelzett úton most könnyen elérhető (KISS G. - HAVASSY A. 1995). Aranybányászat (aranykutatás) Az aranyérc keletkezése, mennyisége A komlóskai arany-előfordulást szintén Szabó J. (1865-66) említi először. A falu emiatt egy időre Aranyos-Komíóska néven vált ismertté. Ez az első földtani szakirodalmi adat Komíóskáról. H offer A. (1925) csak 3 próbaásatás nyomát látta, és a „komlóskai öregek"-xQ is hivatkozva állítja, hogy bányászat „sohsem volt". Az arany bányászata helyett helyesebb aranykutatásról beszélni, hiszen műre érdemes mennyiséget sohasem találtak. Pálfy M. (1929) nem említi Magyarország aranybányái között. Általában pirites-markazitos impregnáció jelenik meg az andezit agglomerátumban, időnként és helyenként aranytartalommal. Keletkezése vulkáni utóműködések hidrotermális hatására vezethető vissza. A subanyai érc elemzésének eredménye: Au: 0,25-0,5 g/t, Ag: 9 g/t (FRITS J. 1951).