Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 3. (Rudabánya, 2007)

Tanulmányok - A bányászat története Komlóskán. (Havassy András)

Az aranykutatás története Az évszázadok során a pirit nemesfémre gyanúsan többször képezte kutatás tárgyát. A vizsgálódásokra a régi aranykutatásokhoz fűződő szájhagyomány és a geológiai adottságok adtak impulzust. Komlóska a több évszázados telkibányai arany- és ezüstbányászat hatósugarába esett, s ez is növelhette a kutatási kedvet, aminek kedveztek a Komlóskm-medencére jellemző posztvulkáni hatások is. Aranytartalmú pirit zöldköves andezitben vékony zsinórokban, de főleg hintés alakjában sok helyről ismert (Subanya, Középdomb, Hollóstető alatti árok stb.). Az aranybányászatot (vagy inkább kutatást) Szabó J. említi először 1865-ben. A második próbálkozás a Várszély testvérek 193136-os piritkutatásához kapcsolódik. A Subanyán két kis táró 15-20 m-t haladt előre, és pirittel impregnált, erősen bontott propilites andezitben állt le. (1956-ban már 70-80 méter hosszú táróról írnak). A vájvégben 4-5 db 3-6 cm vastag piritzsinór volt, melyek határozott csapást nem mutattak. A pirit mellett arzenopirit- és markazit-gumók jelentkeztek (FRTTS J. 1951). A csekély mennyiség miatt a kutatás 1933 telén leállt, azért is, mert a szegilongi kutatások jobb eredménnyel jártak. 1935-36-ban a feltárásokat áthelyezik a Bolhás-hegyre (Komlóska D-i kijáratától ÉNy-ra, a 487-es magassági pont közelében), illetve a Szkalkára. (A Subanyán és a Szkalkán lévő tárók adatai egyes forrásokban nehezen értelmezhetők, illetve választhatók el egymástól). Az itteni kutatásról egy dátum nélküli készletbecslés 50 m-es tárót említ. A vetőlapok mentén 10-20 cm vastag kérges markazit-felhalmozódásban dúsult fel a pirit. Nemesfémet nem tartalmaz. 1948-49 telén a Pénzügyminisztérium XlTT/c, majd az Iparügyi Minisztérium Bányászati Osztálya végzett piritkutatást (FRTTS J. 1951) Moskovszky E. elgondolása alapján. Ez a vágat eredményezte a fent említett arany- és ezüstmennyiséget szolgáltató kőzetet. (Moskovszky nevét egy táró viseli.) Az egykori horpák és tárók maradványai a Bolhás keleti oldalán és a subanyai árokban vannak.