Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)

Szakirodalom - Eltűnő szakmák emlékezete. (Hadobás Sándor)

Eltűnő szakmák emlékezete HADOBÁS SÁNDOR Krisztián Béla - Németh Géza: A magyarországi iskolarendszerű vájár, bánya-elektrolakatos és mélyfúró-kútüzemeltető ipari szakmunkásképzés története. Budapest, 2006. Bányász Művelődési Intézmények Szövetsége, 310 old. A/5. A hazai bányászat drámai mértékű visszafejlődése az utóbbi negyedszázadban azzal is járt, hogy eltűntek az iparág egykor meghatározó szakmái. Egyre kevesebben vannak, akik még ismerik a mesterségbeli fogásokat, a szakképző intézetek pedig már évekkel ezelőtt megszüntették az ilyen irányú felkészítést. Hamarosan eljön az idő, amikor csupán az egykori tankönyvek megsárgult lapjai őrzik majd emléküket. A ma már nem létező magyar bányaipari szakképzés két jeles személyisége, Krisztián Béla és Németh Géza talán az utolsó pillanatban vállalkozott arra, hogy összegyűjtse és könyvbe rendezze az oktatás történetére vonatkozó adatokat és dokumentumokat. Munkájuk nem minden előzmény nélkül látott napvilágot, hiszen korábban már számos publikációjukat olvashattuk a szóban forgó témakörben. A munka elején történelmi visszatekintést olvashatunk, amelynek fejezetcímei a következők: A vállalkozó ember; A kárpát-medencei bányászat előzményei; A vájár szakmai ismeretek szerveződése. Ezt követi az 1945 után kibontakozó állami bányaipari szakmunkásképzés bemutatása. Előbb az általános helyzetet vázolják a szerzők különböző szempontok szerint, majd az oktatás kialakulását és működését taglalják két szakaszban: 1949-től 1956ig és 1956-tól a közelmúltig. A továbbiakban az intézményrendszert mutatják be. Egyenként szólnak a vájárképző iskolákról: Ajkától Zircig 12 oktatóhelyről tesznek említést. Tudjuk, hogy számos intézetnek tagozatai voltak nagyobb bányásztelepüléseken