Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - Szomolnoki bányapénzeink. (Szemán Attila)

merük „ veressel és kékkel vágott paizs; a felső veres tagból kinövő koronás arany oroszlán, az, alsó kék tagban pedig 3 arany rózsa. "

9 látható. Másutt a címer felső mezejét vörösnek, az alsót aranynak írják le, s a három rózsa színe vörös (47b kép).

10 A színezést tekintve ez utóbbi az általános változat. Az 1548-as bányapénzeken tehát egyértelműen a Thurzók klasszikus címerét ismerhetjük fel. Ezen nem változtat az sem, hogy az oroszlánnak csak egy farka van, s a rózsák szárasak, amit a nagyobb pénzdarabon még egy vízszintes vonal is összeköt. A különbségek olyan csekélyek, hogy a címert az adott korabeli viszonyok „nagyvonalúságát" ismerve kétségkívül a Thurzókénak tekinthetjük. Az 1570-es bányapénzen viszont már nem a Thurzó-címer látható. Valószínű, hogy itt a Faygel-cúnerrel van dolgunk. Birtokadományuk Bethlenfalvára - s ezzel együtt nyilván nemesítésük is - 1563-ban kelt.

11 A bányapénzeken megfigyelhető címerváltás alighanem összefüggésben van a közben történt nemesítéssel és címerszerzéssel. Talán éppen a szomolnoki bányáknál végzett szolgálatuk volt, amiért címerüket és birtokukat kapták. Ezek után Faygelék már használhatták saját címerüket, vagy legalábbis annak valamilyen részét. Csakhogy a címerben látható elemek nem egyeznek a leírt Faygel-címerrel sem, pedig más megoldás aligha képzelhető el. A címerkép hiányos megjelenésére lehet azonban elfogadható magyarázatot találni. Minthogy a vágott címerpajzsban a fent elhelyezett monogram alatt már csak kevés hely maradt, annak terében a címernek csak egy jellemző részét tudta elhelyezni az éremmetsző. Ez a rész három, leginkább talán tulipánra emlékeztető száras virágot jelenít meg. Rózsának semmiképp sem értelmezhetjük ugyan őket, de az is igaz, hogy az egykorú Faygelcímert nem ismerjük, s az eredeti címeradomány vagy elveszett, vagy lappang. Mint már említettük, első ismert címerük Faigel Zsigmond szepesi szolgabíró 1643-as pecsétjén látható, és jobbfelé 9 Nyáry Albert: A heraldika vezérvonala. Budapest, 1886. 153. p. 10 Siebmacher, J. 1893. 670. p. 464. tábla. 11 Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Budapest, 1911. II. köt. 187. p. Bethlenfalvy név alatt.