Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 2. (Rudabánya, 2006)

Tanulmányok - Európa legrégibb bányászati emléke Farkasréten. (Gábori Csánk Vera)

sősorban nem bányászok, hanem vadászok voltak, akik a kovakitermelést ugyan rendszeresen, de csak alkalmilag, szükségből végezték. Gyakorlati úton kiszámítható lesz, hogy ez a másodtevékenységük hozzávetőlegesen mennyi időt vett igénybe. A kőanyagból elsősorban az 5-10-20 cm átmérőjű, gömbölyű ütőköveket és retusőröket említeném. Anyaguk mindig kvarcit - a kovánál sokkal nagyobb, 9-es keménységű kőzet -, ami a fejtő környékén nem is fordul elő, helyidegen. Kerületünk a használattól nagyon erősen kopott, és több darabnak a sima részén ütések, vágások vonalai, pontjai látszanak. A szilánk lehasításánál alátétnek, üllőnek használták őket, mint ahogy számos agancson is éles vágások vehetők észre. Minden további leírás, ismertetés nélkül jól rekonstruálható az egész bányászati és feldolgozó tevékenység. Őskori bányászat A bányatér falából - és mint láttuk, gödrökkel a bányafenékből - a nagyobb kovagumókat az agancs-szerszámokkal körülvájták, kifeszítették. Az ütőkövek erre alkalmatlanok, ezekkel a kovagumót a porózus dolomitba csak mélyebbre lehet verni. A kibányászott nyersanyag rendkívül rossz minőségű. A gumók belseje zárványos, üreges, külső kérgük is repedezett; hozzávetőlegesen egynegyed részük használható fel. Ezért van a bányatér, a kis bányaudvar meddő kőzettörmelékkel tele. Mennyisége tonnákat tesz ki. A kovagumókat tehát a 10-20 cm átmérőjű, súlyos ütőkövekkel szétverték. így már látható volt, hogy melyik darabjuk alkalmas további használatra. Az anyagot azonban előbb még kipróbálták. A kis ütőkövekkel és retusőrökkel 2-4 milliméteres szilánkokat pattintottak le. Ezeket találjuk néha kis foltokban a munkahelyeken. Végül a jó nyersanyagot továbbszállították más helyre - nyilván a lakóhelyre -, ahol kőszerszám készült belőle. Alig egy-két tipikus kőeszköz maradt a bánya területén. Ezek a rontott darabok, eldobták őket. Ugyanakkor az igazi műhelyhulladék kevés. Más helyeken, ahol a kova vagy más kőzet padokban, rétegekben búvik elő („Gangsilex"), a jellegzetes alakú gyártási szilánkok óriási te-