Budapesti Orvostudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963

1962. október 10., értekezlet

orvosok) majd általános orvosokból fogszakorvosok lettek. ügy kicsit most is ez az igény, az egész orvostudományt akarják megtanulni + szakosodni, mindezt rövi— debb idő alatt, mint az általános orvosok, Ez ellentmondást szül.

Alá kell húzni, amit rektor ur emlitett: az általános orvosi tárgyak szempontjából is a Fogorvostudományi Karnak legyenek meg a maga szaktanszékei, pl. belgyógyászatot bizonyára nem kell olyan részletesen tudniok, mint az általános orvosoknak, stb.

A másik kérdés: nagyon komolyan statisztikailag tudományosan fel kellene dolgozni az elkövetkezendő évek fogorvosszükségletét. Farkas elvtárs szerint 14 év múlva elérik azt a szinvonalat, amit ma ideálisnak tartanait, de vájjon 14 év múlva is ideális lesz-e az. Ezt is figyelembe kell venni. Ha ezt is figyelembe veszik akkor a Budapesti Egyetem képtelen ezt a feladatot ellátni. Annak idején 2oo-3oo medikusnak épitették, ma 22oo a létszám. Távoli perspektívában arra kell törekedni,hogy a vidéki egyetemeken is képezzenek fogorvosokat olyan számban és mennyiségben, amennyire szükség van.

drf(jál György: Az adott lehetőségeken belül a fogorvos szükséglet van a legjobban kiszámítva az összes szakszükségletekből. Az igaz, hogy ki kell dolgozni ezeket a terveket, hihetetlen nagy számok Jönnek ki. Jelenleg az országban !6oo fogorvos van és + 3ooo-re lenne szükség. Az 16oo sem mind a fogorvosi szakmában működik.Itt helyesen a fogorvosképzés minősége előtérbe van állitrva, kik látnak ma el fogorvosi ténykedést. Hajdú megyében 12 körzeti orvos, akinek nincs fogorvosi képesítése foglalkozik fogászattal, az állam ad fogorvosi szakórát. Nincs képesítésük mégis fogászattal foglalkoznak, mert a szükséglet ezt kivonja, 2oo fogtechnikus kapott engedélyt arra, hogy fogászattal foglalkozzék. Ezekkel kell szembeállítani, hogy az egyik vonalon a minőség rovására ilyen engedmények vannak, a másik vonalon fennáll a minőségi követelmény. Felvetődik, hogy arányos-e a kettőnek ilyen szembeállitása, nem lehetne-e a kettőt közelebb hozni egymáshoz.

A fogorvosképzés idejének csökkentése magától a Fogorvos, tudományi Kartól indult ki azon az alapon, hogy őkis látták ezeket a nehézségeket. Tudomása szerint a Fogorvostudományi Kar kereste fel az Egészségügyi Minisztériumot és adta ezt a Javaslatot, azután kezdtek a különböző szervek ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ami azt illeti, hogy a fogorvos hiányt és a fo^orvosképzést, a program kidolgozását válasszák el egymástól, ez elvben helyes. Kétségtelen tény, hogy meg kell inditani vidéken a fogorvosképzést, de ahhoz, hogy vidéken beinduljon a fogorvosképzés, abhoz különböző objektivumok felépítése szükséges. Mire a program elkészül, az épitkezés befejeződik, sok idő telik el. Szombathelyen van esetleg lehetőség, de mire ez valóság lesz, addig hosszú idő telik el.

\

TT