Eötvös Loránd Tudományegyetem Orvostudományi Kar / Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanártestületi ülések, 1950-1951

1951. március 20., V. rendes tanácsülés - Elnöki bejelentések - Az 1950-51. tanév I. félév tanulmányi eredményeinek és a II. félév tanfegyelme kérdédének megbeszélése

Io hogy nem kapnak semmi oktatást a közkdrházakban. Az a véleménye, hogy a téli gyakorlatokat»amelyek a programm szerint folynak, a klinikákon kell tartani, viszont a nyári gyakorlatokat kórházakban, sőt vidéki közkórházakban.

Zinner: A múlt félév tapasztalata alapján csatlakozik Petrovszkij professzor felszólalásához, mert a hallgatóság a kórházi gyakor- ’ latok helyett szívesebben vette az általa tartott gyakorlatokat, amit pedig együtt tudott csak végezni az egész évfolyam, ügy lehetne ezt a kérdést megoldani, ha a kar a kórházi főorvosokkal beszélné meg ezt a kérdést.

Incze: a klinikai professzorok tudják, hogy mit kell tanitani, viszont a vidéki kórházakból a múltban szomorú tapasztalatok voltak ezen a téren. Pontosan meg kell határozni, hogy mit kell tanitani.

Hedri: most nem a' szigorlókról, hanem medikusokról van szó. A gyakorlati oktatásba, Petrovszkij professzor klinikáján is, belevonták a RádiMfc-:órházat ^és a Vérellátó szolgálatot, de^a klinika tanársegédeinek vezetésével. Ép ezért ők is bevezették ezt a rendszert.

Petrovszkij: ez egy különálló kérdés, mert ezek a gyakorlatok beletartoznak a programmba és^mivel oda a klinika tanársegédeivel járnak, nem jelent az intézeteknek külön megterhelést. A kórházak orvosi segédszemélyzete amugyis is kisebb mint a klinikákon, ezért a medikus oktatás nagy túlterhelést jelent számukra. A közkórházakba beosztott gyakorlatoknál nincs klinikai vezetés, hanem a kórház tartja azt meg önállóan.

Zinner: Ezen a megbeszélésen necsak a közkórházi főorvosok vegyenek részt, hanem a klinikai szakprofesszorok is. Véleménye szerint a közkórházak betegapjagát kár lenne kihagyni az oktatásból.

Baló: a kórbonctani gyakorlatok úgy folynak a közkórházakban,

Hogy egy tanársegéd megy ki a hallgatókkal és ő vezeti a gyakorlatot. Sajnos nem mindenütt lehet ezt megcsinálni, az Egészségügyi minisztérium támogatása volna itt szükséges.

Békán: A helyzet úgy áll, hogy egyes klinikák nem tudnak megküzdeni a gyakorlati oktatással a hallgatók nagy létszáma miatt. Vannak 'klinikák, ahol több kórterem van, ^nagyobb az ambulancia, ahol a 'gyakorlati oktatás valóban megvalósul. A múlt félévtől kezdődően azt a rendszert vezették be, hogy ahol rendkivül nagy volt a hallgatóság száma, egy részüket közkórházi osztályokhoz osztották be, ezek oktatása azonban nem a segédorvos, hanem a főorvos hatáskörébe tartozik, akik legtöbbször egyetemi magán, vagy rendkivüli tanárok, Azonban a helyzet igy sem sokat javult, mert a gyakorlati oktatás nem jó. ő mint dékán kérte az Egészségügyi Minisztériumot, hogy ezt a kérdést rendezze, határozza meg, melyek azok a kórházi osztályok, amelyek az oktatásba bekapcsolhatók és a módszert,amivel az oktatás folyik. Véleménye szerint ezért az oktatásért is a tanszékvezető professzor legyen felelős. Pl. ha a sebészet nem tudja ellátni az oktatást és közkórházi osztályt kell bekapcsolni, úgy a tanszék- vezető és a kórházi főorvosok tartsanak egy értekezletet és beszéljék meg mit kell előadni és milyen módszerrel.

Zinner: ha a klinikáról megy ki egy tanársegéd, az nem ismeri az ottani beteganya^ot, v^ont ha a főprvos tartja, akkor felesleges a tanársegéd jelenléte a gyakorlatokon.

Dékán: ha 3o medikus van egy gyakorlaton, azt nem tudja a főorvos egyszerre dolgoztatni.