Eötvös Loránd Tudományegyetem Orvostudományi Kar / Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanártestületi ülések, 1950-1951
1950. november 21., III. rendes ülés - Tanulmányi ügyek
50 8 dr.Rusznyák István ny.r.tanár teljes mértékben elfogadja Pet- rovszkij professzor javaslatát, csak szeretné hozzáfűzni, hogy amikor a reform-bizottság kidolgozta a reformot az egyik legfontosabb alapelv volt az oktatás gyakorlativá tétele. A tapasztalat azt mutatja, hogy a professzorok nem tudnak mit elkezdeni a gyakorlati órákkal. A gyakorlati órák semmiesetre sem repftito- riumai, pótlásai a nagy előadásnak. Azt kéri, hogy amikor a módszertani értekezleteket tartják ezt a kérdést is vizsgálják meg, hogy a tanszékek gyakorlati órái megfelőek-e? Ezen áll vagy bukik a reform. dr.Issekutz Béla ny.r.tanár megemliti a felszerelési és helyiségi nehézségeket, amikkel intézete küzd. Dékán felhivja Issekutz professzor figyelmét, hogy a professzornak magának kell mindent megtenni, hogy az útjában lévő nehézségeket eloszlassa, néha még olyan munkákat is el kell végezni, * amik azelőtt a professzori{mélfrósággal nem jártak együtt, nem ttíf* feedáé mindent felsőbb szervektől várni. - Visszatérve Petrovsz- kij professzor javaslatára tehát az első javaslat, hogy Sós és Issekutz professzorok intézetében szükebbkörü termelési értekezletet kell tartani, másodszor, hogy havonta tartsanak a tanszékvezetők a tansegédszemélyzet részére módszertani értekezletet, ahol az oktatás, különösen a gyakorlati oktatás módszereit beszéljék meg, hogy megoldják a nehézségeket, harmadszor, hogy minden félév folyamán kétszer tartsanak tanszékenként értekezletet az évfolyamaktivákkal, ahol szélesebb vonalon tárgyalják meg az évfolyam tapasztalatait. Kar mindhárom javaslatot elfogadja. Dékán közli még a hallgatóság részéről felmerült egyéb kifogásokat, hogy a II.sz. Sebészeten 2 órán keresztül előadást tartottak a trans fusióról, de semmiféle gyakorlati oktatásban nem részesültek. A II.belklinikán az a kifogás, hogy túl sok hallgató kerül egy-egy betegre ennek következménye azután, hogy a hallgatóság egy része kinn ül a folyóson és diskurál és cigarettázik. A gyógyszertanon irásheli villámvizsgát, tartanak, amelyet egy héttel előbb meghirdetnek. Ez semmiképen sem tartozik a folyamatos tanulás ellenőrzésének azon formájához, amit a Kar elhatározott. A körirat, amit a professzorok megkaptak igy szól: "Minden gyakorlati óra és klinikai betegvizit egy részét /kb.2o $-át/ fordítsák arra, hogy egyrészt az addig elsajátítandó gyakorlatokból elvégeztessenek egyet-egyet a hallgatókkal, másreszt az addig leadott anyagból feltett néhány kérdéssel ellenőrizzék, hogy a hallgatók lépést tartanak-e a leadott anyaggal.'^ Itt sem villám-vizsgáról, sem Írásbeli vizsgáról nem. volt szó. dr.Issekutz Béla ny.r.tanár tudomásulveszi, hogy nem lehet irás- beli vizsgát tartani. dr.Mozsonyi Sándor ny.r.tanár felveti a kérdést, hogy a gyógyszeré szképz és reformjában havonta Írásbeli villámvizsgát kell tartani minden tárgyból, ők igy csinálják évek óta és igy sokkal jobban el lehet bírálni és egymáshoz viszonyítani a hallgatók felkészültségét. Dékán: nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, a következő kari ü- lésen a tanulmányi ügyeknél majd előhozza. dr.Issekutz Béla ny.r.tanár: tehát Írásban nem szabad kérdezni. Dékán: villámvizsgaszerüen nem, amelyet egy héttel előtte meghirdetnek.
