Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1936-1937 (HU-SEKL 1.a 64.)

1936.10.13., 2. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 34. Kulturkapcsolat létesítése tárgyában tett jelentés

nyal lengyel kolóniának tagjaitól eltekintve olyan kevesen beszélik nálunk a lengyel és valószínűleg odaát a magyar nyelvet, hogy pl. a tervezetben említett könyvtárak létesítése majdnem céltalannak látszik^ mindaddig, amig nem gondoskodunk arról, hogy a két nyelv kölcsönösen jobban beivódjék a két népbe. De ad—e erre impulsust a mai élet ?

A történelmi emlékek nem pótolhatják ezt. A világháborúban látni lehetett, hogy még a vérségi kapcsolat sem volt elegendő a politikai ellentétek áthidalására; habozás nélkül rohant egymásra a horvát és a szerb, az erdélyi és a regátbeli o— láh, a varsói és a lembergi lengyel, a finn vagy az észt és a magyar és ugyanezt szemlélhetjük napjainkban a spanyol nép öngyilkosságában. !

Pár év előtt szerencsém volt egy, Vass József akkori népjóléti miniszter által a falu kongresszus tiszteletére Chodzko volt lengyel egészségügyi miniszter mellett ülhetni. A beszélgetés során felsoroltam neki a közöttünk volt meleg kapcsolatokat; még a saját emlékeimből is citálhattam: diákkoromban, 1887-ben, mint a budapesti ifjúság kiküldötte résztvettem a krakói kiállítás felejthetetlen szép megnyitásán; nagyon jól e — sett továbbá, amikor nehány évvel ezelőtt francia levélben kértem az ottani egészségügyi minisztériumból valami lengyelországi statisztikai adatot, ezt magyar nyelvű válaszban kaptam meg. Igen, mondotta Chodzko, ő emlékezik erre, mert ő maga irta alá ezt a levelet. Az emlékeket ő is ismeri, ami azonban a jövőt illeti, az ő meggyőződése szerint a nemzeteink létérdekei véglegesen szétváltak. Ök mindig a franciák