Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1935-1936 (HU-SEKL 1.a 63.)

1936.04.21., 8. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - Az elme és idegkórtani tanszék betöltése.

közlésér is“szétágazó irodalmi idézetekkell kiséri és sokszor találkozuöl^ross^zu idegen szavakban és nem könnyeb érthető kifejezésekben bővelkedő mondatokkal is. Addig Miskolczy röviden és világosan a tárgyhoz szorosan ragaszkodva adja elő mondanivalóját*

Mindketten kiváló képviselői szakmájuknak, qualitásaik azonban sok tekintetben eltérnek. Miskolczyban a nyugodtan kutató, a kérdésekben elmélyedő és óvatosan következtető klinikust és morphologust látjuk, viszont Benedek a sokféle érdeklődő, a sokat olvasó és sokat recipiáló, a könnyen impressionálható, gyorsan dolgozó és igen sokat produkáló elme-idegorvos aki azonban nem ritkán következtetéseiben nem elég óvatos. A tanítási rátermettségen és a tudományos munkásságon kívül egyetemi tanszéknek betöltésekor az illető szakma szerint különböző fajlagos követelmény is tekintetbe jön : psychiatriai tanszék betöltésekor ezt az utobbit, ezen tudományszak egyik elsőrangú képviselőjének véleményéhez csatlakozva^ az egyéni higgadt Ítélőképességben látjuk amelyet nem pótolhat sem elméleti képzettség, sem tudományos munkásság,mert az eredője olyan . értelmi és kedélybeli tulajdonságoknak,melyek természetszerűleg nem egy fonnák varnak minden egyénben. Ez a fajlagos kellék nézetünk szerint nagy mértékben van meg Miskolczyban, mig Benedekben kevésbbé találjuk meg azt amire tudományos munkáságuk bírálatakor ismételten reámutattunk. E szempontból tehát előnyben kell részesítenünk Miskolczy Dezsőt, akinek személye mellett azonban