Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1932-1933 (HU-SEKL 1.a 59.)

1933.03.14., 7. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 34. A vidéki egyetemen magántanárságot nyertek ügyének rendezése - Frigyesi tanár előterjesztése

#5 _ -20-nikai segédtanszemélyzet jövőjét több szerencsétlen körülmény még kilátástalanabbá teszi. Az egyik -amellyel foglalkozni nem feladatom és nem célom,de megemlitem,mert kötelességünk minden alkalommal rámutatni -a betegbiztositásnak oly mérvű kitérjesztése,amelyhez fogható sehol a világon nincsen,amely a különböző magánalkalmazottakat biztositó intézményekkel az egész orvosi magángyakorlatot már is teljesen elszocializálta.

A másik,amire a tekintetes Tanári Kar figyelmét most van szerencsém felhivni, hogy egyetemünk «egédtanszemélyzste még itt Budapesten sem juthat mindig hozzá az oly gyéren kínálkozó működési térhez, mert ennek az eléréséért folytatott küzdelemben mindgyakrabban akad,szerencsésebb vetélytársa egyik-másik vidéki egyetemen habilitált docensben.

Ez a tény még kirivóbbá válik akkor, ha azt látjuk, hogy nem egyszer egy — - egy vidéki egyetem klinikáján sokkal rövi — debb idő alatt, 4-5 évi tanársegédi működés után pld. a szülészetben 5-6,nagyon szerénynek mondható dolgozat is elegendő volt a docentura elnyeréshez,mig ugyanazt a budapesti egyetemen, ahol a nagyobb betegforgalom folytán a gyorsabb és jobb kiképzés lehetősége is nagyobb,kiinikai szakmában 2-3-szor annyi tudományos dolgozattal, többször kétszer annyi klinikai szol- .

gálát után érhetik csak el.

Egyre-másra megtörténik,hogy a vidéki

egyetemek ezen fiatal docensei a képesités

—\ x vJ