Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)

1932.02.16., 6. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 34. Szabálytalan előminősültséggel beiratkozó hallg.érettségije trb. Kenyeres tanár jelentése

esztendőn belül 51% szerezte meg az oklevelet, az 1921/22-ben beiratkozottak közül eddig 271, tehát 48.1% jutott oklevélhez. (Lásd a IV. számú táblázat.)

Minthogy tudomásom szerint mindkét évfolyamból még vannak el nem készült szigorlók, s minthogy az 1920/21. és a következő év hallgatói közül sokan voltak olyanok, akiket a háború testileg és lelkileg megviselt s ezzel tanulási képességükben is korlátozott, a jövőre nézve valamivel nagyobb, 60%-kal vélem értékelhetni az oklevelek megszerzőinek számát, aminek megfelelően a jelenlegi elsőéves létszám mellett a jövőben mintegy 264 oklevél évi termelésére számíthatunk.

A jelzett számmal kell tehát szembeállítani a szükségletet, számításba véve az orvosok számában végbemenő természetes apadást és a népesség természetes szaporodását. A statisztikai hivatalban nyert szóbeli értesülésem szerint, az orvosok számának természetes csökkenését, halálozás és egyéb folytán, 2%-kal, a lakosság szaporodását 1%-kal lehet számítani, tehát évi 3%-os orvosszaporodás lenne elfogadható, ami az 1930. év végén kimutatott 8194 orvos után számítva 246-ot tesz ki. Ezek szerint 246 szükséglettel 264 tényleges évi termelés áll szemben, tehát a szükséglet és termelés között utóbbinak némi túlsúlyával az arány nagyjában megvan.

Hogyha azonban tekintetbe vesszük azt, hogy az elmúlt esztendőben is a négy egyetemen nem 264, hanem 421 orvos kapott oklevelet, hogy a legközelebbi esztendőkben még a jelenleg szigorlatozó és a felső éveket hallgató orvsojelöltek, előreláthatólag szintén 264-et meghaladó oklevelet fognak évente szolgáltatni s végül, hogy a múlthoz viszonyítva ma is 4748 orvossal több van, mint a háború előtti időkben, s a mai gazdasági viszonyok között ezeknek eléggé nagy tömegére a munkanélküliség, illetve keresetnélküliség jelzője alkalmazható, még az évi 264 orvos termelését, s így, az annak alapját megvető mai elsőéves létszámot is túlságosan magasnak kell mondanunk.

A túlprodukcióból fakadó bajokat elsősorban látja és érzi az Orvosszövetség, amelynek ülésein mind hangosabban megnyilvánul a forradalmi hangulat s így érthető és elismerést érdemel, hogy a Szövetség vezetősége igyekszik az orvoslás eszközeit megszerezni, amikor a miniszterhez fordul azzal a kéréssel, hogy az elsőévesek számának meghatározása ügyében vele tárgyalásokat kezdjen. Ha ennek dacára nem ajánlhatom, hogy az Orvosszövetség hivatalosan bevétessék azok közé a tényezők közé, amelyeknek határozata a létszámot megszabja, oka egyrészt az, hogy tételes törvények és pedig úgy az 1920. évi XXV. törvény, mint az 1928. évi XIV. törvény, a főiskolai fakultások hatáskörébe utalja a létszám iránti előterjesztés megtérését, s ezt a jogot továbbra is épségben kell tartani, egyrészt azért, mert leginkább az egyetemek tudják, a csak számukra rendelkezésre álló egyetemi adatok alapján a kívánalmakat meghatározni, másrészt, mert az Orvosszövetség — sajnos — nem rendelkezik még orvoskamarai jelleggel, a belépés nem is kötelező s így ha a létszámot meghatározó tényezők közé hivatalosan bevétetnék, ugyanezt meg-