Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)

1932.02.16., 6. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 34. Szabálytalan előminősültséggel beiratkozó hallg.érettségije trb. Kenyeres tanár jelentése

követelhetnék más orvostársaságok is, ami esak nézeteltérésekre, meg nem oldható vitákra adhatna alkalmat.

Elsősorban az egyetemek kötelessége, hogy az orvosi rend viszonyainak alakulását figyelemmel kísérjék, s amennyiben bajok vannak, saját felelősségükkel ezek megszüntetésének eszközeit keressék. Ma, amikor azt látjuk, hogy 70 orvos, aki — kórházban ingyenes szolgálatot vállalt — kétségbeejtő helyzetében, fizetést követelve, sztrájkba lép, ma, amikor napilapok hasábjain közli a kartársi irigység állítólagos álláshalmozók névsorát, ma, amikor azt látjuk, hogy naprólnapra növekszik az a tömeg, amelyhez hasonló annak idején az internationale hangjaival verte fel az egyetem békéjét — cselekednünk kell, s a cselekvés felelősségét másoknak át nem engedhetjük. Minthogy pedig az elsőéves hallgatóknak újabban kialakult létszáma a javulást nem biztosítja, az orvosi fakultások, saját károsodásukkal nem törődve, kötelesek annak dacára, hogy a létszámapasztás folytán a tanítási alkalmak kihasználása csökken s az egy-egy orvosra eső termelési költség növekedik, a további apasztás útjára lépni.

Számításom szerint az elsőévesek maximális létszáma, amelytől legalább egy idő múlva a tarthatatlan állapotok némi javulását lehet reményleni — addig, míg a gazdasági helyzet nem változik —, legfeljebb 270-el volna meghatározandó.

Ennek a létszámnak a négy egyetem között való elosztása megközelítően az eddigi arányban lenne végrehajtandó, mert ezzel volna biztosítható az is, hogy minden egyetem a maga körzetének igényeit elláthassa. Ez a kijelentésem egyáltalában nem jelenti a rayonozás szándékát, amely ellen előadványaim alapján karunk mindig a legélesebben tiltakozott, hanem egyszerűen az egyes egyetemek hallgatóinak a körletükben lakó népesség számához való viszonyítását célozza.

Figyelemmel kell lenni természetesen a megosztásnál arra is, hogy a főváros kórházainak és gyógyító intézeteinek, ingyenes rendeléseinek nagy tömegével a gyakorlati oktatásnak aránylag igen nagy, a vidéki egyetemekét aránytalanul meghaladó anyagot biztosít.

Magyart/ Zoltán „Az egyetemi ifjúság szociális gondozásának megszervezése“ tárgyában készített emlékiratában az egyetemekhez viszonyított lakóhely szerinti körzeteket, megyék és városok szerint sorolja fel. Az emlékirat adatai nyomán végzett számításom szerint a budapesti körzet 4,800.000 lakosával szemben a három vidéki egyetemre együttesen jut kb. 3,800.000 lakos. Ennek megfelelően, valamint a bőségesebb tanulási alkalom tekintetbevételével, kívánatos, hogy a budapesti egyetem elsőéves hallgatóinak létszámát 150-el, a három másik egyetem létszámát 40—40-el határozza meg. Ez évente 162 oklevelet jelentene, persze csak attól az időponttól kezdve, amikor az illető évfolyam a szigorlatozáshoz eljut.

A létszámnak fentebbi apasztása mellett az eredményesség biztosítása érdekében feltétlenül szükséges a négy egyetem céltudatos, egyöntetű eljárása, tehát az 1928. évi XIV. törvény egyöntetű magyarázása és alkalmazása. Kívánatos, hogy az elsőévesek létszáma