Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)
1932.02.16., 6. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 34. Szabálytalan előminősültséggel beiratkozó hallg.érettségije trb. Kenyeres tanár jelentése
Hatalmas emelkedés mutatkozott az évek folyamán a főiskolán elhelyezkedő zsidóság számában is, amely 1918-ig a budapesti egyetem jogi karán 21.6%, a műegyetemen 37.1%, az orvosi karon 51.6%-kal jelentkezett, szemben a zsidóság országos számarányának, 6%-val. Hatalmas tárfoglalás jelentkezett az orvosi gyakorlat terén is, amennyiben 1920-ban, a népszámlálás adatai szerint, Magyarország orvosai között az izraelita felekezethez tartozó zsidóság már 46.3%-kal volt képviselve. (Lásd I. számú táblázat.) Tudvalevő, hogy a zsidóság a kommunizmusban való részvételével is meghaladta annak országos számarányait, amire nézve adatokat szolgáltatnak az orvoskari igazoló bizottságok jelentései. A törvényes rendezést követelő mozgalom 1920-ban, az 1920. évi XXV. t.-cikk megszületésével elérte célját. Javaslatának első szövegtervezete sem a nemzethűség igazolásának feltételéről, sem arról, hogy a hallgatók felvételénél népfajok és nemzetiségek arányát kell tekintetbe venni, nem szólt. Mind a két rendelkezés, csak később, a törvényjavaslat bizottsági és parlamenti tárgyalása alkalmával került a szövegbe. Minthogy a népfajok és nemzetiségek szerinti felvétel, különösen arra a néprétegre volt sérelmes, amelynek megelőzően a legnagyobb volt az egyetemen a térfoglalása, megindult a törvény ellen a támadások pergő tüze. A zsidóság érdekeinek képviselői tiltakoztak, hogy az népfaj, nemzetiségként kezeltessék; fiatalságának, a magyar egyetemekről elutasított nagy tömegei ragaszkodva a 17—18 éves agyvelejükben megfogamzott akarathoz, külföldi egyetemekre iratkoztak be, s ezzel vállalkoztak arra, hogy törvényes alap nélkül, konkurrenciát csináljanak azoknak a társaiknak, akik törvényes alapon, a megállapított létszámon belül kezdették meg orvosi tanulmányaikat, A támadások a törvény végrehajtásával megbízott minisztert újabb és újabb beavatkozásra kényszerítették, sőt a tanszabadsággal ellentétes, arra a rendelkezésre is, hogy a budapesti főiskolák a saját körzetükhöz tartozó if jakon kívül másokat nem vehetnek fel. Végül a Népszövetség szorgalmazására az 1928. évi XIV. t.-cikk, a megelőző törvény módosításával, a népfajok és nemzetiségek szerinti felvételnek sérelmezett pontját elejtette. Minthogy a létszámot megszabó, az egyetemi felvételeket szabályozó 1920. évi törvény életbeléptetése óta 10, illetve 11 esztendő telt el, mód van arra, hogy a statisztika világánál tájékozódjunk aziránt, hogy milyen kihatással volt a törvény az orvosi viszonyok kialakulására. Hazánkban 1913-ban 18,737.017 lakos mellett volt 5758 orvos; a fővárosban 1548, vidéken 4210. 1930-ban a megcsonkított ország 8,683.740 lakosára jutott 8194 orvos; a fővárosban 3462, vidéken 4732. Amíg tehát 1913-ban 3254 lakosra jutott egy orvos; a fővárosban 596-ra, a vidéken 4231 lélekre egy, 1930. év végén már 1060 lélekre egy, a fővárosban 290-re, vidéken 1700-ra egy. T *
