Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)
1932.02.16., 6. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 34. Szabálytalan előminősültséggel beiratkozó hallg.érettségije trb. Kenyeres tanár jelentése
Tekintetes Tanártestület! Az Országos Orvosszövetség, hivatkozással a túlprodukcióval kapcsolatos orvosi nyomorra és következményeire, 1931. év június hó 15-én 274.731. szám alatt a V. és K. Miniszter Ürtól azt kérte, hogy a Szövetség vezetőségével, az elsőéves orvostanhallgatók létszámának meghatározása ügyében tárgyalásokat kezdjen. Miniszter úr 1931. év június hó 23-án 6988. szám alatt az ügyet az egyetemi tanács útján karunknak küldötte meg véleményes jelentéstétel céljából. Karunk dékánja által szept. hó 13-án 4056. szám alatt jelentéstétellel bizatván meg, az ügy fontosságára való tekintettel, köteleségemnek tartottam annak érdemébe belemenni, keresni, vájjon valóban fennforog-e túlprodukció, s ha igen, mik ennek okai és melyek megszüntetésének eszközei. A főiskolai képesítésre törekvők számának előrehaladó növekedése már a háború előtti évtizedekben jelentkezett, különösen azok felé a pályák felé vonzva az ifjúságot, amelyeken a képesítést szabadversenyben lehet értékesíteni. Újból és újból felhangzott a panasz, hogy a magyar társadalom a főiskolákról kirajzó ügyvédeket, mérnököket, orvosokat nem tudja eltartani s hogy sokan megélhetést nem találva, mint szellemi proletárok, erjesztő kovászai lesznek a társadalomnak. Különösen égetővé lett a kérdés a háború és forradalmak után s 1919-ben megindította a törvényes rendezést követelő mozgalmat, amelyben karunk is az elsők között jelentkezett. A rendezésnek hármas célkitűzése volt: 1. Csökkenteni a főiskolákra lépők számát; 2. megvédeni a keresztény magyarságot a zsidóság térfoglalásával szemben; 3. megakadályozni, hogy azok, akik a kommunizmusban részt vettek, egyetemi tanulmányokat folytassanak. Mind a három célt a mozgalom statisztikai adatokkal támasztotta alá. Megállapították ezek, hogy a főiskolai hallgatók száma három évtized alatt 5000-ről 1918-ig 18.000-ig emelkedett. Nagymértékben növekedett az orvostanhallgatók száma, amely a budapesti egyetemen 1901/1902-ben 634, 1914/15-ben 2994 volt, 1918/19-ben pedig 6526-ra emelkedett, Laky Dezső szerint egyrészt azért, mert a háború fordulatai nagy konjunktúrát teremtettek éppen azoknak a vállalkozó szellemű fiataloknak számára, akik a praktikus orvosi pályán kívántak elhelyezkedni, másrészt, mert ezt a pályát kívánatossá tette az a körülmény is, hogy a háború alatt különös előnyöket és kiváltságokat biztosított.
