Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)

1932.02.16., 6. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 30. Tanszéki segédszemélyzet megválasztása - III.belgyógyászat, Sellei Camilló dr. - 31. Tanszéki segédszemélyzet megválasztása - Bakay Lajos korábbi kérvénye Dabasi Halász György érdekében tárgytalannán vált - 32. VI. Az Orvosszövetség beadványa orv.hallg.létszám csökkentése trb. Kenyeres tanár jelentése

azonban már szünőfren van és pedig azért, mert a külföldön való tanulás lehetősége szer­fölött megnehezedett. De azok is, akik ré­gebben külföldön kezdték tanulmányaikat két­ségtelenül hazai egyetemen is töltöttek né­hány semestert, hiszen e nélkül még nost­­rificálni sem lehetett volna a diplomáju­kat. Ezekről azt mondani,hogy nem lett vol­na joguk tanulni, nem helyt álló megjegyzés, számuk alig lehet több mint 100-150. De Kenyeres tanár ur is azt mondja, hogy nem akar a múlttal foglalkozni,hiszen a jövőre nézve óhajt az orvosi tulproduk­­tión segiteni. Tiszteletteljes véleményem szerint ennek első s a lakosság érdekét szem előtt tartó módja az, ha felhasználva a nagy kí­nálatot, az orvosi rend tudományos képzett­ségének, színvonalának emelésére törekszünk. A mai egyetemi hallgatóság egy része i-. gazán tehetséges és szorgalmas, egy része mint minden pályán közepes s egy része az orvosi pályára teljesen alkalmatlan . Ezek a lakosság életét és egészségét veszélyez­tetik s ők maguk sem fognak boldogulni. Valóságos bűn ezeknek gyakorlatra jogosí­tó diplomát adni.Annál elszomoritóbb ezek sorsa,mert nem egyszer a szabad orvosi versenyben nem boldogulván protectio ut” ján fix fizetéses állásokat náluknál job­ban képzett orvosok elől elfoglalnak. Mindezekből követkézik,hogy nekünk az a kötelességünk, hogy a/ a felvételeknél az eddiginél na­gyobb súlyt helyezzünk a jelentkező alkal­masságára,

Next

/
Thumbnails
Contents