Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)

1932.02.16., 6. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 30. Tanszéki segédszemélyzet megválasztása - III.belgyógyászat, Sellei Camilló dr. - 31. Tanszéki segédszemélyzet megválasztása - Bakay Lajos korábbi kérvénye Dabasi Halász György érdekében tárgytalannán vált - 32. VI. Az Orvosszövetség beadványa orv.hallg.létszám csökkentése trb. Kenyeres tanár jelentése

azonban már szünőfren van és pedig azért, mert a külföldön való tanulás lehetősége szerfölött megnehezedett. De azok is, akik régebben külföldön kezdték tanulmányaikat kétségtelenül hazai egyetemen is töltöttek néhány semestert, hiszen e nélkül még nostrificálni sem lehetett volna a diplomájukat. Ezekről azt mondani,hogy nem lett volna joguk tanulni, nem helyt álló megjegyzés, számuk alig lehet több mint 100-150.

De Kenyeres tanár ur is azt mondja, hogy nem akar a múlttal foglalkozni,hiszen a jövőre nézve óhajt az orvosi tulproduktión segiteni.

Tiszteletteljes véleményem szerint ennek első s a lakosság érdekét szem előtt tartó módja az, ha felhasználva a nagy kínálatot, az orvosi rend tudományos képzettségének, színvonalának emelésére törekszünk.

A mai egyetemi hallgatóság egy része i-. gazán tehetséges és szorgalmas, egy része mint minden pályán közepes s egy része az orvosi pályára teljesen alkalmatlan . Ezek a lakosság életét és egészségét veszélyeztetik s ők maguk sem fognak boldogulni. Valóságos bűn ezeknek gyakorlatra jogosító diplomát adni.Annál elszomoritóbb ezek sorsa,mert nem egyszer a szabad orvosi versenyben nem boldogulván protectio ut” ján fix fizetéses állásokat náluknál jobban képzett orvosok elől elfoglalnak.

Mindezekből követkézik,hogy nekünk az a kötelességünk, hogy

a/ a felvételeknél az eddiginél nagyobb súlyt helyezzünk a jelentkező alkalmasságára,