Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1931-1932 (HU-SEKL 1.a 58.)

1931.12.01., 2. rendkívüli kari tanácsülési jegyzőkönyv - Napirend - 5. Kórtani tanszék betöltése trb.bizottsági jelentés (ld.melléklet)

ság valódi értékét pedig nem az adja meg, ha utána mély hallgatás a válasz : hanem az, hogy kiinduló pontja lett-e uj kutató munkásságnak és eredményei mások által megerősítést nyertek-e ? Még a megtámadtatást is többre becsülöm,mint a visszhang nélküli agyonhallgatást, mert próbája annak, hogy a kutató munkája és megállapitásai érdeklő" dést keltettek,s elvégre egy támadást sem szabad úgy megítélni,mint valami absolut rosszat,bármily tekintélyes helyről jöjjön is,mert a támadásra védekezés is szokott jönni és a vitát mégis csak a később kialakult és elfogadott nézet dönti el.- És még ha vereséggel is végződik a támadás,Korányi Sándor tanárral tartok,aki azt mondta egyszer nekem,hogy "mégis jobb szeretem azt az embert, aki tévedett,mint azt aki sohasem tévedett, mert sohasem tudta magára vonni a figyelmet."

Ilyen támadás volt az, amiben Winterstein részesítette a MANSFELD által az idegsejtre felállított ama törvényszerűségét, melysz:erint idegsejteken a teljes narcosis a narcoticum növekedő concentratiójával átmenet nélkül ugrásszerűen következik be.

V.interstein ezt tagadásba vette, de Mansfeld egy egész sorozat uj kísérlettel éveken át dolgozva és gyűjtve reá az argumentumokat nagyon szépen megvédte nézetét és Winterstein jónak látta nem folytatni a vitát.Ugyancsak erős kritika és szorgos utánvizsgálat tárgyai voltak Mansfeldnek a paizsrairigy szerepére vonatkozó vizsgálatai, a

\

miket még 1913-ban végzett.- Ha sorra veszszük megái lapitásait akkor constatálhatjuk,