Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1930-1931 (HU-SEKL 1.a 57.)
1931.05.19., 9. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 52. 1931/32. I. félévi tanrendjének összeállítása
6 ránya a vizelet fehérjetelenitésének a szükségessége, amely megakadályozza azt^ hogy a próbát állandóan minimális menynyiségekbol, egy-két csepp vizeletből végezhessük el. 11./ Úber_die_Wirkung__der_.TransjE/usion_nach Aderlass_beim Prostatiker. Verhandlungen der Deutschen Gesellschaft für Urologie, VIII. Kongress in Berlin.1928. 18 nyomtatott oldal, 8 grafikonos ábrával. A vértransfusio^elterjedésével együtt járt, hogy azokat nemcsak vérveszteségek pótlására, hanem tnerápeutikus célokra^is alkalmazzák. Elsősorban uraemias állapotok meg - szüntetésére törekedtek s bár egyes szérzők jó hatásról számolnak be,yninden kétséget kizáró eredmény nem állapítható meg. Vizsgálatait oly prostatásokra terjesztette ki, akiknél már a vese működése zavart volt. El járásarabban nyilvánult meg, hogy 400-500 ccm. vér lebocsátasa után ugyanannyi vagy valamivel többéért transfundált. E beavatkozást megelőzőleg majd^azt követőleg higitási concentrálási és indigo-carminos festék kiválasztási próbákat végzett. Utóbbi két próba lényeges eltolódást nem mutatott. A vizkiválasztás azonban az első 4 órában sőt az első 24 órában is késedelmes volt. Kétségtelennek tartja; hogy a viz retentio oka extrarenalis faktorokban keresendő. Vizsgálatai alapján^arra a következtetésre jut, hogv,az érmetszéssel egybekötött vértransfusio a szervezet vízháztartásában nagy kilengéseket hoz létre, minek következtében a vér és szövetnedvek közötti^egyensúlyi állapot időlegesen felborul. Ezen átmeneti hatást uraemias, vagy prae - uraemias állapotok leküzdésére felhasználni nem sikerült, de viszont bizonyos jelek arra utalnak, hogy ily irányú törekvések nem mindig tekintendők reménytelennek. 12./ KI inj.se he B ej. t r age_ zur_ hy d r o n ej hr ot is eh en ErwejLte• * i_Do p_p élni er en. Zeitschrift für urologische Chirugie. 1929. Bd.25.Hft. 3/4. 26 nyomtatott oldal, 12 ibárával. 3 esetet ismertet, melyeknél a különböző anatómiai elváltozásoknak megfelelően a műtéti eljárás is más és más volt. ^Epen ezért fontos, hogy az anatómiai elváltozások nagyságáról még a műtét előtt felvilágosítást nyerjünk.. A pyelographia e-tekintetben többnyire fontos felvilágosításokat tua nyújtani. A nehézségek rendesen abban nyilvánulnak meg, hogy a^subiectiv panaszok, vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon" későn jelentkeznek, midőn máé a secundär elváltozások oly nagyok', hogy conservativ műtéti therápia alkalmazása már céltalan. Máskor a panaszok oly bizonytalanok, hogy semmi sem utal vesebajra. így pl. a közölt esetek egyikénél előzőleg appandectomia}/ cholecystectomia és egy kis petefészekcysta eltávolítás végeztetett, mígnem,az urológiai vizsgálat a bizonytalan hasi fájdalmak eredetét egy duplicitással karöltve fellépett accessoricus érben kiderítette. A közölt eseteket részletesen ,analysalja nemcsak a klinikai tünetek és Kórisme szempontjából hanem"a secundär anatómiai elváltozások mechanismusa tekintetében is. Megállapítja, hogy a klinikai tünetek nem állanak mindig ezen anatómiai elváltozásokkal arányban s hogy a panaszok 'létrejövétel énéi főleg az infectio bekövetkeztenek van szerepe. Eseteiből azt a tanul: .sago e vonja le, hogy V
