Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának ülései, 1930-1931 (HU-SEKL 1.a 57.)
1931.05.19., 9. rendes kari tanácsülési jegyzőkönyv - 52. 1931/32. I. félévi tanrendjének összeállítása
felelőbbnek, amellyel még minden esetében sikert ért el. 17. / B1 asenstein^iidung bej. jJr^genj-taltuberculpse. Zeitschrift für Urologie 1923. Bd. 25.Hit. 9. S nyomtatott ■ oldal 4 ábrával. 11 A szakemberek előtt már,régen ismeretes, hogy a gümős és köves urológiai megbetegedésen,, dacára gyakori előfordulásuknak, együttesen csak a legritkábban találhatók fel., á| Saját,tapasztalatai és az erre vonatkozó irodalom áttekintése alapián az a véleménye, hogy e körülmény nem lehet véletlenség következménye, hanem valószínűleg azon Constitutionalis okokra vezethető vissza, mely szerint ugyanazon körülmények, melyek egyik esetten a kőképződést lehetővé teszik, gümos megbetegedesek•lehetőségét, ha nem is zárják ki, de legalább is megnehezitik. Ez annál feltűnőbb? mert niszen épen a kőmegbetegeaéseknél egy locus minoris resistentiae vehei-ő fel, amely tuava - levőleg minden gumós fertőzés létrejövetelét elősegíti. Azoknál az eseteknél, ahol a két kórfolyamat együttesen,jeléntke- * zik nem mindig könnyű eldönteni, hogy melyik betegség a primär. Általában gyakrabban találunk primarjtuberculosis mellett secundar kőképződést, mint fordítva, bár e tekintetben a klinikai tünetek nem mindig mérvadók, mert tévdiagnosisokat kizárva is előfordulhat, hogy egy kő évekig nem okoz"tüneteket s,csak /! a később fellépett gümos' fertőzés lesz,felderítve* Véleménye szerint az urogenitalis tractus gümos és köves megbetegedései között okozati 'összefüggés csak annyiban mutatható ki, hogy minden gyulladásos folyamat elősegítheti egy másik kóros fo- ' lyamat fejlődését, de semmi,positiv jel arra nézve nem áll fenn, hogy pl. egy gümos vese kőképződésre hajlamosabb, mint egy„gumósén nem fertőzött-vese, vagy fordítva a kővese volna gumós fertőzésre hailamos. Eddigi tapasztalataink inkább az ellenkezőiét bizonyítják. Felfogását egy klinikai eset analysálásávaí is igazolja. 18. / Uro sei ec tannak v'gzett intr avenás„pv eiographiákr ól. Orvosi Hetilap. 1930. 14,sz. 14 nyomtatott oldal. 2 ábrával. Az intravénás pyelugraphia felfedezését az urc>logiai sebészet és az általános" orvosi diagnostika nagy nyereségének tartja, mely igen sok vitás kérdésre fog választ adni. Az intravénás pyelographiát megleöző eredményeién kísérletek ismertetése után az uroselectan chéniájával foglalkozik, majd az adagolás módjait s azok reactioit ismerteti. 25 esete kapcsán az mtrayenosus pyelographiä előnyeit ismerteti.,±gy teljesen ui vizsgálati módszerről*lévén szó a javallatok ás elleniavallaíok végleges, megállapítása még korai, de az kétségtelen, hogy az ui eljárással sok oly körfolyamatot tisztázhatunk, amit eddigi vizsgálati eliárásainkkal vagy egyáltalán nem, vagy csak körülményesen tudtunk elérni. . 19. a, / Experimentelle und klinische Beit r%*e_zur_ Frage de s_py el oy enö_sen Hei 1uxgs_und_se iné klinischejóedeutunpg Ze itschrift für urologisehe Chirurgie 1530. Bd. Hit. 5/6. 72 nyomtatott oldal 33 dorával. ,Ismerteti a pyelovenosus reflux irpdalmat, majd rater saját kísérleteire, melyek 51 friss hullavesén, 28 nyúlón és 4 GiLC)
