A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1928-1929 (HU-SEKL 1.a 55.)

1928. október 19., 2. rendkívüli

i\em tartja helyesnek azt sem, hogy Miniszter ur a létszámot a saját hatáskörében először 220-r<51 221-re, majd. később az általa felvétetni őhajtott folyamodók számának aráhyában újból is felemelte. Tény ugyan az, hogy q létszám végleges megáilapitása a Miniszter ur hatáskörébe tartozik s hogy ő az utólagos emelés jogát fenn is tartotta magának, de mindenütt ki volt emelve, hogy a Miniszter ur a kar előterjesztésére határoz s helyes lett volna most is a karok előterjesztésére vonatkozó jogát megtartani. Akkor, amikor a Miniszter ur az eredotileg megállapított létszámot maga felemelni óhajtotta ez meg is történt, amennyiben óhajtásához, amint azt a megelőző előadványban is kifejtettem, mint a bizottság elnöke a kari dékánnal együtt csak a kényszerhelyzetre való tekintettel, nehéz szivvel járultunk hozzá.

A bizottság a maga nehéz munkáját a 180-as létszám alapul vétele mellett készítette el s igen súlyos nehézségek származtak abból, hogy utólag kellett eredeti javaslatát, mintegy 24 óra alatt átdolgozni.

Nem tartja helyesnek azt sem, hogyha felsőbb helyről irányítják a törvény gyakorlati alkalmazását. Kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy a szentesitett törvényt az egyetemek a ssját felelősségükre maguk kell, hogy értelmezzék és alkalmazzák, utasításokra pedig nincsen szükség. így van ez az igazságszolgáltatás hatáskörébe tartozó törvényeket illetőleg is, amelyeket a bíróságok saját maguk magyarázzák és saját felelősségükkel hajtják végre. Az egyetemeknél is fel kell tételezni azt a képességet, hogy a törvényt végre tudják hajtani külön utasítások nélkül is. Amennyiben a végrehajtás nem látszana