A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1926. szeptember 14., 1. rendes, folytatólagos

Különösen féltve őrizte e jogokat mindenkor az egyetemek orvosi kara, melyek közül a budapestin 150 éves fennállása alatt, a bolsevizmus gyászos és szégyenletes idejétől eltekintve, az államhatalom megértése folytán egyszer sem történt kísérlet e jogok csorbitására. A féltő gond és megértő pártfogás mélyen gyökerező lelki momentumok eredője. Az orvosi kar,mint minden zárt társulat, a harmonikus együttműködést, a közös célok egyetértő szolgálatát csakis úgy láthatja biztosítottnak, ha láncának szemeit közös megegyezéssel maga választhatja meg. De az orvosi karnak, mint a nemzeti egészségügy s ezzel a nemzeti élet legfőbb gondozójának, ez a jog többet jelent. Biztosítja számára azt, hogy az orvostanári minősítés nem képezheti az orvosi tudomány hatáskörébe kontár kézzel oly gyakran benyúló laikus elbírálás tárgyát, amely elbírálás az orvosi gyakorlat efemersikereit könnyen tévesztiössze és tartja egyenértékűnek a tudományos munkával; biztosítja a kar számára azt, hogy az orvostanári állás a közállások között talán a legfelelősségteljesebb, nem lehet egyéni szolgálatok jutalmazásának eszköze .

E reményeink közepette súlyos csapásként ért bennünket Nagyméltóságodnak a II. számú sebészeti tanszék betöltésével kapcsolatos azon határozata, hogy a megürült tanszék betöltésén kívül új tanszék felállítása mellett a sebészet nyilvános rendkívüli tanárává nevezte ki Ádám Lajos dr. magántanárt, akiről a tanári kar egyhangú véleményben mondotta ki, hogy orvostanári állás betöltésénél szóba nem jöhet. Felterjesztésében a tanártestület elismerte, hogy Ádám Lajos dr. a sebészi gyakorlatnak kiváló művelője, de hangsúlyozta, hogy tudományos munkássága egyetlen dolgozatra korlátozott, amelyet mint volt főnökének tanársegéde, annak gondolatkörében és vezetése alatt hozott nyilvánosságra. Hangsúlyozta továbbá, hogy e munkásságának jutalmát bőségesen megkapta Ádám dr. akkor, amikor a tanártestület abban a reményben, hogy a tudomány lépcsőjén haladni fog, neki a magántanári képesítést megadta. De végül nyomatékkai reámutatott ebbeli reményének csalódására, amikor meg kellett állapítani, hogy Ádám dr. neve a tudományos orvosirodalomból az azóta lefolyt idő alatt eltűnt, hogy ő önálló tudományos működésnek jelét nem adta. Mint magántanárnak kimerült iparkodása abban, hogy tovább fejlessze és laikusok előtt kellő világításba helyezze a sebészet egyes területeire vonatkozó egyéni készségét, fejlessze kézügyességét, tudományos értéket azonban nem termelt semmit. Ö ma sem más, mint különös szakmát művelő kiváló gyakorlóorvos, amilyen nemcsak a vele egykorúak, hanem a nála fiatalabbak között is számos akad. Mindezek dacára a kinevezés őt ama legmagasabb tudományos állásba helyezte, melyre ezideig csakis a kiforrott tudományos múlt kvalifikált.

A budapesti tudományegyetem orvosi kara egyhangúan a legnagyobb megdöbbenéssel áll a kinevezéssel szemben, mert feltoluló kérdéseire minden tépelődése dacára sem talál kielégítő megnyugtató választ. A trianoni békével kapcsolatos állami leépítés Damokles-kardként lóg valamennyi fennálló intézetünk felett,hiszen az egyes intézeteknek személyzetét drákói szigorral nyirbálta meg a béke paragrafusaira hivatkozva az államhatalom. Megdöbbenve kérdezzük, minő általunk nem ismert és nem sej tett államérdek követelte egy, a tanári testület által arra érdemesnek nem talált egyén kinevezését új állásra s ezzel kap