A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1926. szeptember 14., 1. rendes, folytatólagos

csolatban az új állások egész sorának létesítését? A budapesti egyetem orvosi kara a Nagyméltóságod bölcs intézkedése folytán kiírt pályázatra beérkezett folyamodványokat bizo11ságilag és összes ülésén hónapokon át tárgyalta. Felelőssége teljes tuda­tában, az államhatalom jogát elismerve, négy kiváló tudóst ter­jesztett Nagyméltóságod elé, hogy azok közül bölcs belátása szerint terjesszen egyet a legfelsőbb helyre kinevezésre. Ismerve Nagym^ltóSágodnak mély tudományos érzékét, amely a történelem csalhatatlan tanulmányaiból szűrődött le, önbizal­munkban megrendülve kérdezzük, milyen szakértő, vagy szakértői testület ellenvéleménye ronthatta le a tanártestület lelki­­ismeretes véleményét s állította Nagyméltóságod elé ferde, laikus megvilágitásba azt, akiről a tanártestület 25 tagja egyhangúlag mondotta ki, hogy vezető tanári állás betöltésénél szóba nem kerülhet. Amidőn kiváló tanártársunk, Dollinger tanár, a korhatárt elérve, nyugalomba vonult, a Nagyméltóságod bölcs vezetése alatt álló minisz tóriummal egyetértőleg állapította meg a tanári kar, hogy három sebészi tanszékre szükség nincs. Indokolta ezt az orvostanhallgatók számának a csonka ország határain belül rohamos csökkenésén kívül az is, hogy azóta két újabb egyetem állíttatván fel, a megcsappant hallgatóság elosztódása jóval egészségesebb viszonyokat teremtett. Ezen intézkedés fogana­tosítása óta a hallgatóság száma az akkorinak újból felére esett vissza. Töprengve kérdezzük, mi indokolja a teljesen felesleges, szükségtelen harmadik sebészeti klinikának nagy áldozatok árán felállítását akkor, amikor meglevő tanszékeink közül nem egy, így afülészet, gégészet, urológia megfel elő hely iségek hiányá­­ban nyomorog, tengődik s amikor intézeteink, klinikáink fel­szerelésének pótlása, kiegészítése égető szükséggé lett. Méltóztassék tehát megengedni, hogy mindezekért felelőssé­günk teljes tudatában komoly férfiaknak komoly szavával tilta­kozzunk e kinevezés ellen. Tiltakoznunk kell szenvedő embertár­saink érdekében, nehogy azokban a kinevezés azt a hitet ébressze, hogy a kinevezett tanárnál bajaikra a legmagasabb színvonalon álló tudományos orvosi segítséget kapják. Tiltakoznunk kell mindazok nevében, akik komoly törekvéssel becsületes munkásai a tudománynak, nehogy meggyőződéssé váljék, hogy hazánkban a tudományos munkálkodás súlya elvész a protekció mellett, s a tudományos állásra, minősültség csupán társadalmi összeköt­tetések ügyes beállításában merül ki. Tiltakoznunk kell mint a magyar ifjúság vezetőinek, akinek szemében ez a példa csak erkölcsi lezüllést és nem követendő ideált jelent. Tiltakoz­nunk kell azon felelősség tudatában, mellyel az egyetemnek a magyar társegyetemeknek és a magyar tudomány jövő fejlődésének tartozunk. E kinevezés nem teremthet precedenst arra, hogy az államhatalom, mely nem szükségképpen áll és hirdeti azt az alkotmánykeretet, amelyet a jelenlegi kormányhatalom képvisel, ezt a kinevezést a jövőben hasonló beavatkozás jogforrásául tekinthesse. De tiltakoznunk kell még azon szolidaritás alapján is, mely egyetemünket a külföld hasonló tudományos intézményei­vel összeköti . Büszkén mondhat j uk , hogy hazánk fiai a művelődés és tudomány munkájában mindig nagy mértékben vettek részt. Tudományos intézményeinknek, egyetemeinknek tagjai ma dicső­séget szereznék a magyar népnek ott is, ahol magyar hazánk­nak létezéséről eddig mi tsem tudtak. Nagyméltóságod jóvoltából u

Next

/
Thumbnails
Contents