A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1927. április 26., 8. rendes
egyik legsarkalatosabb autonóm joga“ — gyakran voltak nézeteltérések Egyetemünk és a kormányzat között. Sajnos, azonban nem találhatjuk sehol olyan szaba tos definícióját ennek a jognak, amely a külső ingerenciát teljesen kizárja. Hogy nézeteltérések voltak erről a kérdésről Egyetemünk és a kormányzat között, ez. a tény maga is bizonyítja, hogy ez a jog létezik; csak e jog természete felett lehet vitatkozni. A több mint egy félszázadon át érvényes és a legilletékesebb körök által legalább hallgatólagosan elismert jogszokás szerintem minden vitán felülállá konkrétum, amelynek természetét világosan és határozottan definiálni és megrögzíteni olyan módon szükséges, liogy az többé vita tárgyává ne lehessen. Hogy a kandidáció sine qua non-ja az egyetemi tanári tanszékek betöltésének, nem lehet minden kétséget kizáró módon a kissé homályos rendeletekből és egyéb okmányokból megállapítani. He hogy az Universitas eredeti struktúrájának és a tudomány tisztaságának és fejlődésének alapja az az elv, hogy az autonóm tudományos testület természetes és kizárólagos joga és kötelessége az önkiegészülésről a maga hatáskörében legalább annyiban dönteni, hogy a tisztán tudományos, vagy erkölcsi szem pontból kifogásolható jelöltek alkalmatlanságáról irányadó véleményt mondjon, -— erről szerintem még vitatkozni sem lehet. Azonban, miután a kandidacionális jog természetéről olyan áldatlan nézeteltérések keletkeztek a múltban Egyetemünk és az illetékes kormányhatóság között — anélkül, hogy a többször kilátásba helyezett végleges rendezés foganatosíttatott volna —, talán megérett arra az idő, hogy ennek a kérdésnek végleges és minden kétséget kizáró rendezése érdekében ahhoz a vallás- és közoktatásügyi Miniszter úrhoz forduljon az Egyetemi Tanács, aki nagyszabású kultúrpolitikája érdekében vívott harcában oly mélyrejái'ó bölcseséggel hirdette a tudományos testületek autonómiája kiépítésének és megerősítésének szükségességét. Eszmecsere után, melyben dr. Illés József jog- és államtudománykari dékán, dr. Notter Antal jog- és államtudománykípi prodékán, valamint dr. Szentmiklósi Márton prorector vettek részt, — az Egyetemi Tanács előadó javaslatának első, második és harmadik pontjait egyhangúlag elfogadta s megbízta dr. Notter Antal jog- és államtudománykari prodékánt, hogy a vallás- és közoktatásügyi Miniszter úrhoz intézendő felterjesztést szövegezze meg. Ezek után Rector Magnificus indítványára az Egyetemi Tanács dr. Notter Antal jog- és államtudománykari prodékánnak az Ádám Lajos tanártestületi jogviszonyainak rendezése ügyében, dr. Yolland Arthur bölcsészettudománykari prodékánnak pedig a kinevezés elleni benyújtott tiltakozások tárgyában készített s minden részletre kiterjedő alapos munkálataikért jegyzőkönyvi köszönetét mond, (Egyhangú határozat.) Relt mint fent. IAttam: A kivonat hiteléül: Preisz Hugó s. k. Dv. Margitai Antal s. k. rector. egyetemi tanácsjegyző. (oil K. M. Egyetemi Nyomda Budapest
