A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1927. április 26., 8. rendes
A budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem. b Ad: 1910/1926-27. Kézirat gyanánt. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Folyó évi január 24-én és január 31-én hozott határozatainkkal biztosítottuk azt, hogy az Egyetemünk orvostudományi karához nyilvános rendkívüli tanárrá kinevezett dr. Adám Lajos az ő tanári jogait gyakorolhassa. Határozataink meghozatalában az állami tekintélynek és jelesül az államfői kinevezési jognak tisztelete, valamint Nagyméltóságod személye iránt való különös figyelmesség vezetett bennünket. Mi, akik állandó csodálattal szemléljük azt az óriási munkát, melyet Nagyméltóságod hazánk közművelődése javára végez és akik különösen tudjuk azt, hogy mily példátlan szívóssággal és körültekintéssel alapozza meg Nagyméltóságod a vidéki egyetemek létét: meg vagyunk arról győződve, hogy a Pázmány Péter-egyetem is Nagyméltóságodtól várhatja továbbfejlődésének biztosítékait. Éppen ezért aggódó gonddal akarunk mindent távoltartani, ami megbonthatná azt az összhangot, mely Nagyméltóságod és Egyetemünk közt fennáll. S ezért nagy elégtételünkre szolgál, hogy az Ádám-ügynek azzal a rendezésével, melyet az Egyetem önkormányzati hatáskörében tettünk, sikerült N agyméltóságodat megnyugtatnunk. Amidőn azonban ekképen végrehajtottuk az államfői kinevezést és ezzel fenntartottuk az államfői kinevezési jog tekintélyét és eleget tettünk tanári eskünknek, mely Magyarország alkotmányának tiszteletbentartására kötelez bennünket, — lehetetlen megfeledkeznünk az Egyetem jogairól, lehetetlen megfeledkeznünk a mi tanári eskünk azon további pontjáról, mely a budapesti kir. magyar Tudományegyetem autonómiájának, privilégiumainak, törvényeinek és törvényerejű szabályainak tiszteletbentartására kötelez bennünket. És lehetetlen, bogy újra és újra fájdalommal meg ne állapítsuk, hogy dr. Ádám Lajos kinevezése nem úgy ment végbe, ahogy egy egyetemi tanár kinevezésének végbe kell mennie. Lehetetlen, hogy továbbra is ne mondjuk azt, hogy dr. Ádám Lajos kineveztetése által az Egyetem jogán sérelem esett, hogy ez a kinevezés az Egyetem kárára van, s hogy emiatt ez a kinevezés orvoslásra szorul. Ellenkezőleg, miután dr. Ádám Lajos kinevezését végrehajtottuk és részére arra az időre, amíg ő ezen Egyetem orvostudományi kajának tanára, a tanárt megillető jogokat biztosítottuk és ekkép eleget tettünk annak, amit az államfői kinevezési jog szempontjából az Egyetemtől várni lehetett; — most annál szabadabban, annál nyíltabban és annál állandóbban hangoztatjuk azt, hogy ezzel a kinevezéssel az Egyetem jogai megsértettek és hogy ez a sérelem jóvátételre szorul. A sérelem elsősorban az Orvosi Kart érte. Hogy miben áll az Orvosi Kart ez ügyben ért sérelem, azt kifejti az Orvosi Kar tiltakozó fölirata, melyet jelen fölterjesztésünkhöz mellékelünk. Egyetemünk Orvosi Karának e tiltakozásához a debreceni Egyetem Orvosi Kara is csatlakozott. De a sérelem az egész Egyetemnek is sérelme, amint ezt Egyetemünk többi Karai is megállapították. Ezért dr. Ádám Lajos kinevezésének megtörténte ellen eziíttal is és újból a legnyomatékosabban tiltakozunk és kívánjuk az Egyetemet ért sérelem jóvátételét. Nagyméltóságú Miniszter Űr! Amidőn azt mondjuk, hogy dr. Ádám Lajos kineveztetésével megsértetett az Egyetem joga, akkor egyáltalán nem fektetünk súlyt arra, vájjon az Egyetemnek a tanári székek betöltése köiúil való joga hazai tételes jogszabályokon alapszik-e. áz Egyetemnek az a joga, hogy a tanári székek betöltésénél közreműködni, még pedig döntően közreműködni van hivatva, sokkal erősebb forrásból származik, mint a tételes jog. Származik abból a forrásból, melyből magának a tételes jognak is a kötelező volta ered, t. i. a természetes jogból. Az 1925 augusztus 31-én tartott ülésünkben, dr. Baranyai Jusztin kinevezése alkalmából, az Egyetemnek ezt a természetes jogát ekkép fejtettük ki:
