A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1927. április 26., 8. rendes

rendelkező 1872 : X i X. t.-cikk 2. §-ában inkorporálva vannak s így is vannak alkalmazásban.

„Különben is a kolozsvári Egyetemet létesítő ez a törvény — egy végleges ■egyetemi törvény alkotásáig — a pesti egyetem berendezésének átvételével lett megalkotva s ennek természetes folyománvaképen ennek a törvénynek 7. §-a és ■ezzel természetszerűleg egyezően az 1912 : XXXVI. törvénycikk 6. §-a törvénybe iktatva tartalmazza az Egyetem meghallgatásának követelményét, amely a törvényen alapuló szabályozása szerint mint kandidacionális, illetőleg meghívási jog gyakoroltatik.

„Különben is ily pozitív rendelkezések nemlétében is természetellenes lenne egyetemi tanszékeket arra hivatott szaktestületek meghallgatása s véleményük nélkül betölteni.

„Lehetetlenség ugyanis az, hogy valamely politikai orgánum lehessen hivatva annak megítélésére, amire a legközvetlenebb szakemberek legszűkebbkörű kirendeltségének beható méltatása s mérlegelése nyújthat csak alapot.

„Lehetetlen, hogy valamely politikai orgánum lehessen hivatott a tudományok legkülönbözőbb ágainak méltó képviselőit egyéni ítélete alapján kiválasztani.

„Egyenesen a tudományos munka végleges felbomlására, szellemi anarchiára vezetne pedig ebben a kérdésben bármely közvéleményt ítélő bírónak kijelölni.

„ ... a kandidacionális, illetőleg meghívási jogunk egyetemi autonómiánknak egyik leglényegesebb jogosítványa, amelynek megtartására az ide mellékelt szövegben letett eskünk is kötelez s amelyet az 1918. évi november hó 16-i Nagy Nemzeti Tanács, mint egyik lényeges szabadságjogot, a fennálló törvények és szabadságjogok biztosításának ünnepélyes kijelentésével határozottan is garantált.

Az 1913. évi május 23-án kelt 90.411. számú leiratával az akkori vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr tudatta az Egyetemi Tanáccsal, hogy „Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége 1913. évi május hó 17-én Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával előterjesztésemre dr. Reiner János nyilvános rendkívüli tanári címmel és jelleggel felruházott egyetemi magántanárt a budapesti tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán az egyházjog nyilvános rendkívüli tanárává számfeletti minőségben... lcgkegyelmc sebben kinevezni méltóztatott“.

Az akkori Egyetemi Tanács foglalkozott e „számfeletti minőségben“ való kinevezéssel. (6073/1912—13. sz. R. H.)

A 19.228/1886/IX. 3. és a 23.345/1875/76. I. 3. sz. vkm. leiratok szerint az Egyetemi Tanácsnak joga is — de kötelessége is —, hogy akkor, amidőn arról győződik meg, hogy az Egyetem autonómiáján sérelem esett, tiltakozó szavát felemelje.

„Egyetemünknek — mondja a hivatkozott rectori felirat — a tudományok köztársaságának természetéből eredő hatáskörét tanszékbetöltési ügyekben nemcsak törvényerejű szokásjogunk, ősi privilégiumok, hanem az 1872. évi XIX. t.-cikk is szabályozza. E törvény 2. §-a szerint ugyanis minden kétségen felül áll, hogy amely jogkört a törvény a kolozsvári Tudományegyetem részére biztosít, ugyanaz megilleti a budapesti Tudományegyetemet is. önkormányzati hatáskör szempontjából a privilégizált alapokon létesült, több évszázados Egyetemünket semmiesetre sem illetheti meg kisebb, csonkább jogállás, mint a kolozsvári társegyetemet. Már pedig a hivatkozott törvény 7. §-ának 2. bekezdése imperative meghagyja, hogy a társegyetemen a felállítást követő későbbi kinevezéseknél a kultuszkormány a Tudománykar meghallgatása után teszi meg előterjesztését; a Kar előzetes meghallgatásának kötelezettsége tehát vitán kívül áll. Az 1848. évi december hó 11-én kelt 8309. számú rendelet pedig, mely a tanszékbetöltéseknél hosszú időn át zsinórmértékül szolgált, az ugyanezen t.-cikk 2. §-ából kitetszőkg törvénypótló erővel bíró hatósági szervezeti szabályzatunk egyik alkotórészét képezi.“

Az 59.924/1904. sz. vkm. rendelet szerint „ha a Karok valamely tanszékre pályázatot hirdettek, akkor, hacsak a pályázat valamennyi fórum által eredménytelennek nem nyilváníttatott, azon tanszékre többé meghívás nem történhetik“. „Amiből világos — mondja a hivatkozott rectori felirat —, hogy a minisztérium tanszékbetöltéseknél nem az érdemleges tudományos döntés jogát, hanem csupán felügveleti és alaki jogot követelt magának.“

Ez ügyben az Egyetemi Tanács az 1913. évi május hó 30-án tartott rendkívüli ülésében foglalt állást.

„A ... vita során hangsúlyoztatok, hogy ... az egyetemi tanár kinevezése az egyetemi autonómiának legbecsesebb része, melyet semmiképen sem lehet csorbítani, mert kiilönl>en az Egyetem működéséért nem vállalhatunk felelősséget.