A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)
1927. április 26., 8. rendes
u “ következi tosen azt a felfogást vallotta és vallja ma is, hogy egyetemeken és egyetemekkel egyenrangú főiskolákon a tanítás és a tudományos búvárkodás eredményessége úgy biztosítható leginkább, ha az egyetemek, illetve főiskolák autonómiával vannak felruházva abban az értelemben, hogy tanárokul csak olyan szakférfiak nevezhetők ki, akiket az illetékes tanári kar tudományos képzettségüknél, értékes irodalmi működésüknél és egyéb személyi kiválóságuknál fogva arra érdemeseknek ítél s felettes hatóságának kinevezésre ajánl. A tanári karnak ezzel az elvi álláspontjával egyezően a budapesti m. kii. Állatorvosi Főiskolának szervezeti szabályzata 32. §-ában kimondja, hogy «a nyilvános rendes és a nyilvános rendkívüli tanárokat a tanári kar kijelölése alapján és a földmívelésügyi m. kir. miniszter előterjesztésére 0 Felsége nevezi ki».“ Röviden összefoglaltam az ügy eddigi történetét. A vonatkozó okmányok tanulmányozása után tisztán látjuk, hogy az Egyetemi Tanácsnak két különálló kórdé ben kell állást foglalnia, és pedig: a) a konkrét esettel szemben határozott és kellő megokolással támogatott óvást kell emelnie, hozzájárulván az Orvostudományi Kar felterjesztéséhez; és b) az egyetemi autonómia kérdésében higgadt előadásban fel kell világosítania az illetékes köröket arról, hogy tulajdonképen mi az egyetemi autonómia lényege s egyúttal meggyőznie azokat arról, hogy milyen fontos feladata a kormányzatnak, hogy ezt a kérdést végre a törvényhozás útján rendezze. A) Az első kérdés nem involvál különös nehézséget; annyira világos az eset. Senki sem védelmezte a tudományos testületek legsajátosabb és legsarkalatosabb jogát — t. i. a jelölés jogát — oly meggyőző ékesszólással, mint éppen a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr. A Miniszter úrnak feni idézett szavai fölöslegessé tesznek minden kommentárt vagy érvelést. Vitán felül áll, hogy Egyetemünk legsarkalatosabb jogán súlyos ser iem esett. Mert a Miniszter úr nem úgy nyilatkozik erről a jogról, mintha az csak feltételes volna; világosan mondja, hogy a jelölés joga „egyetemeinknek egyik leg - sarkalatosabb autonóm jogaié Pregnánsabban senki sem fejezhetné ki azt a tényt, hogy Egyet műnk jelölési joga minden más jelölési lehetőséget kizáró jog, amelyet csak akkor lehet felfüggeszteni, ha jelölésével az Egyetem összeütközésbe kerül az államhatalommal. 1919. évi január hó 22-én (a 13.259—919. számú leiratával) K un fi Zsigmond a Jog- és Államtudományi Karon több új tanszéket létesített „s azokra az egyidejűleg megnevezetteket egyetemi tanárokká nevezte ki“. Foglalkozván ezzel az esettel, a Jog- és Államtudományi Kar az 1919. évi január 25-én tartott rendkívüli üléséből felterjesztést intézett Kunfi Zsigmondhoz. Ebben a felterjesztésében a Jog- és Államtudományi Kar többek között a következő figyelemreméltó momentumokra mutat rá: „Miután ... a leirat kijelentése szerint hozzászólási jogunk intézményesen nem lenne biztosítva, ... kénytelenek vagyunk erre is kiterjeszkedni. „Kénytelenek vagyunk felemlíteni, hogy az Egyetemei a tanszékek betöltése körül nem hozzászólási, hanem kandidacionális, sőt meghívást jog illeti meg; ezt a jogunkat az Egyetem alapításától kezdve a jelen leiratig (soha senki kétségbe nem vonta. „Csak néhány példái említve a kandidacionális jog gyakorlása köréből, érintjük például az egyetemi tanszékeknek a jezsuitarend feloszlatása után történt betöltés céljából 1774 október 8-án az Egyetemnél tartott pályázati vizsgát, amikor is megállapíttatott az is, hogy a nem doktorok karuk doktori fokozatát egy év alatt megszerezni tartoznak. (Helyt. 1774 március 27: 1168. szám.) „A kandidacionális jog gyakorlatának részleteit is közelebbről szabályozza — a közigazgatási bíróság döntése szerint is — a jogi érvénnyel bíró 1806. évi Ratio Educationis 161. §-a. „Ezekkel egyeznek az abszolút korszak rendelkezései is, amelyek e részben az 1867-ben visszaállított alkotmányos magyar kormány és az Egyetem részéről állandó, soha kétségbe nem vont alkalmazásban állottak, oly mértékben, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ezekre a rendelkezésekre, illetőleg az azokat magáévá tett szokásjogokra való tekintettel pályázat esetén még az oly kinevezési javaslatokat is kifogásolta, amelyek ama rendeletektől eltérőleg nem tartalmaztak hármas jelölést. „Fölösleges ezek után még felemlíteni, hogy az Egyetemünkön érvényes szokásszabályok a kolozsvári Egyetem felállításáról és ideiglenes szervezéséről (H 6
