A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1927. április 26., 8. rendes

európai nevet vívott ki“. „Rajta kell lennünk — mondta a Miniszter úr —, hogy megoltalmazzuk az iskolát a pártpolitika benyomulásától; tárgyi, szervi biztosítékot kell keresni, hogy elébe kerüljünk a veszélynek, hogy a kultúrpolitikát a pártok váltógazdasága ide-oda ne rángassa. Ha már a parlamenti rendszert Angliától vettük át, vegyük át egészen, szerves egységében. Ne álljunk meg az alkotmányjogi részénél, hanem fogadjuk el és alkalmazzuk közigazgatási téren is az autonómiák rendszerét... A magas kultúra igazgatásának klasszikus formája nem a bürokratikus, hanem az autonómiai.11

Azután Kornis professzor foglalkozik a Miniszter úrnak abbeli bejelentésével, hogy a tanügyi igazgatást kerületekre bontja; amely decentralizációja a tanügyi közigazgatásnak azért szükséges, mert „ezen a módon mégis lehetetlenné válik az, hogy az uralkodó pártkoaliciók összetételében beálló minden változás s az azzal együttjáró minisztercserék által a kultúrpolitika főirányaiban hirtelen és elő nem készített változás álljon be, hogy az utód lerombolja elődje művét s így az iskolaügyet megrendítse vagy széjjelzúzza“.

„Ha ez a terv megvalósul — folytatja Kornis professzor —, akkor maholnap a népiskolai tanítóknak is lesz önkormányzatuk, csak az Egyetem fog biztos autonómia nélkül szűkölködni a maga személyi önkiegészülése szempontjából. Vagy talán... itt nem kell tartanunk attól, hogy minden új miniszter az Egyetem meghallgatása nélkül tisztán pártpolitika vagy protekció alapján erőszakol az Egyetemre alkalmatlan egyéneket, esetleg nagyobb számmal ist Nem félő-e, hogy a most tárgyalt sebészeti tanszék esetére fog mint precedensre joggal hivatkozni, továbbá arra, hogy itt csupán szokásjoggal állunk szemben?“

Kornis professzor azután az 1872. évi XIX. törvénycikkre és az 1912. évi XXXVI. törvénycikkre is hivatkozik, mint amelyek — a budapesti Egyetem jogszabályaira hivatkozva — Egyetemünk autonómiáját a tételes (örvény erejével ruházzák fel.

„Az új sebészeti tanszéknek az Egyetem meghallgatása és a költségvetésben való előleges biztosítása nélkül való hirtelen felállítása és betöltése a Bölcsészettudományi Kart annál közvetlenebbül s annál szomorúbban érinti, mert az államháztartás takarékosságának kegyetlen szigora — az ú. n. szanálás — éppen a mi Karunk katedráiból és személyzetéből szedte a legtöbb áldozatot. Az állam pénzügyi helyzetére való hivatkozással, minden óvásunk ellenére, hat tanszéket (egy matematikai, egy őslénytani, egy filozófiai-történeti, egy pszichológiai, egy antropológiai, egy állatrendszertani katedrát) szüntettek meg vagy hagytak betöltetlenül; asszisztenseink, adjunktusaink, fizetéses gyakornokaink számát erősen redukálták. Ellenben minden szükség nélkül, az illetékes kar meghallgatása híján, hirtelen megszerveztetett az új, harmadik sebészeti tanszék, melynek klinikája a főváros egyik kórházi osztálya. Ennek átalakítása, a szükséges tudományos és altiszti személyzettel való ellátása, felszerelése, állandó fenntartása évenkint több száz millióra rúg. így nincsen értelme a szanálásnak, a B-listás hivatalnokok, a tanügyi egyének ezerszámra való elbocsátásának és siralmas jajszavának, az Egyetemen fontos katedrák és intézetek megszüntetésének.“

Rövidebb vita után, amelyben Méhelv, Kornis, Hekler és Homyánszky ny. r. professzorok vettek részt, a Bölcsészettudományi Kar egyhangúlag elfogadta Kornis professzor határozati javaslatát, amelynek értelmében kimondta:

1. hogy elvi szempontból hozzájárul az Orvosi Karnak az egyetemi önkormányzati jog súlyos megsértése ellen való tiltakozásához;

2. hogy, mivel a vallás- és közoktatásügyi Miniszter úrnak egész művelődési politikája az önkormányzati jog kiterjesztésének hangoztatásán alapszik, nem hagy föl a Kar azzal a reménnyel, hogy a közoktatásügyi kormányzat az egyetemi autonómián esett súlyos és indokolatlan sérelmet mielőbb jóváteszi s Egyetemünknek legalább is olyan jogokat biztosít, mint a Gyüjteményegyetemnek, a tervezett Országos Természettudományi Tanácsnak és az Ösztöndíj-Tanácsnak.

Egyetemünk Jog- és Államtudományi Kara még nem válaszolt hivatalosan az Orvostudományi Kar átiratára; de úgy értesültem, hogy a Jog- és Államtudományi Kar már foglalkozott az üggyel és hogy szintén hozzájárul az Orvostudományi Kar tiltakozásához.

A m. kir. Állatorvosi Főiskola tanári kara 3926. évi november hó 12-én tartott rendes ülésében foglalkozott az Orvostudományi Karnak az egyetemi autonómia megvédése érdekében készült emlékiratával. A kari ülésen e kérdésben kialakult véleményt a következőkben közli:

„A tanári kar, amióta a főiskola egyetemi jellegű intézménnyé átszervezte-