A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1926-1927 (HU-SEKL 1.a 53.)

1927. január 28., 5. rendkívüli

440- 14 -non est idem. Ha Németországban egyetemi kathcd rát az illető egyetem nélkül vagy ellenére töltöttek be,akkor a háttérben rendszerint volt egy az érdekelt tudománykarral aequivalens tényező »akinek irányitása mellett a betöltés történt,úgy hogy az ilyen kinevezési egyetemi szem pontból még is megnyugtató lehetett. Németország nem Magyarország. Ez más egyetemi ügyekben is igy van. Ha Németországban a jogi karra felvesznek egy ifjut,aki latint nem tanult,holott a jog tanuláshoz a latin nyelv tudása okvetlenül szükségesekkor ebből ott nagyobb ba|j nem származik, mert az a német jogász a legrövidebb idő alatt elsajátítja a latin nyelvet annyira,hogy a jogot sikeresen tanulhassa. Ellenben, amidőn Magyarországon a törvény megengedi, hogy olyanok is iratkozzanak be a jogi karra, akik latint nem tanultak,akkor az illetők ezt úgy értik,hogy nekik -a törvény ellenére is - nincs szükségük a latinra. És képesek a vizsgákon is arra,mint valami jogszerző tényre hivatkozni, hogy ők a latin nyelvet nem tanulták.

Visszatérve a bennünket foglalkoztató Adám- ügyre,tudjuk, hogy Dr. ^dám Lajos egyetemi tanárrá úgy neveztetett ki,hogy az egyetem semmiképen nem volt meghallgatva,sem ó reá nézve, sem a vele betöltött kathedra visszaállítása ügyébbn. De arról sem tudunk,és mind máig ezt a kormány nem is állította- hogy ez a kinevezés valamely aequiialens szakértő tényezőnek, vagyis a budapesti orvostudományi Karral egyenlő tudományos értékű orvosi kapacitásnak döntő befolyásával történt volna. Tehát e betöltésnél - eltekintve a tételes jog szempontjából való jogszerűség kérdésétől- a betöltés helyes-