A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1925-1926 (HU-SEKL 1.a 52.)

1926. április 13., 8. rendes

- 45

ut áni elváltozásokat lehetőleg kiküszöbölfv

je. Összesen 43 ily esetben vizsgálta át metszeteken a vörös csontvelőt; eseteit az alapb*t*gság minősége szerint osztályozza, így külön csoportban Írja le a heveny fertőzés okozta vérrögösödéseket, »azután a szívbaj ok, lues»gümókór,daganatok és vérvesztések kapcsán előforduló vérrögképződés eseteit,. Ellenőrzésül olyan hasonló megbetegedésekben elhaltak csontvelejét is megvizsgálta,akiknek vérrögképződésük nem volt. Minden esetben behatóan tanulmányozta a megakaryocyták számát, azok különböző fejlődési stádiumait»esetleges elfajulásait.

Az eredmények r<*m voltak egységesek; igy a genyedéses spe+okber eleinte a megakaryocyták fokozott működést, fejtenek ki,de később tönkremennek, Szívbajosoknál talált eseteket, »amikor a megakaryocyták erősebb működését, vehette f»l, mig lueses aortitis eseteiben ez többnyire hiányzott. A gümokőrosoknál és a daganatokban elhalt akitói is elég változó eredményeket, kapott,

Legegyöntetübb volt az eredmény azoknál,akik ismétlődő vérvesztésekben haltak el,Ilyenkor legtöbbnyiro a megakaryocyták igen féltein5 szaporodását tudta megállapítani. Mivel azonb ban az ellenérzésül megvizsgált olyan esetek, amelyekben thrombosis n°m volt,nem mutattak nagyon számbaveheto különbséget,a vérrögképződéssel járókhoz képest, pályázó arra a végeredményre jut,hogy a megakaryocyták fokozottabb működése «gymagában még nem váltja ki a vérrögképződést, ,han«m ahhoz még egyéb faktorok is szükségesek.

Mivel a hullaanyagon vizsgált megakaryocyták legszembetűnőbb elváltozásait a vérvesztésben elhaltaknál találta fel,pályázó állatkisérk AQ> —*-