A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1924-1925 (HU-SEKL 1.a 51.)

1925. február 10., 6. rendes

dikban idegkórtant fog előadni,

/ GrÓ3z tanár közbeszól, hogy a tanártestület a tanrend összeállításakor ezt nem fogja megengedni/

valamint abból is, hogy már mint helyettes tágabbra nyitotta az elmekórtani klinika kapuit az idegbaj] osok számára. Hogy az elmondottakkal a legtávolabbról sem akarjam SCHAFFER tanár tudományos érdemeit érinteni- azt hiszem fölösleges is mondanom. 0 egy emberéleten keresztül becsülettel végezte azt amit tanártól, tudóstól várni lehet. Teljes elismerésem megnyilatkozott abban,hogy KÉTLÍ tanárnak meghívást ajánló indítványát annak elhangzása után rögtön magamévá tettem ás az egész bizottság ^ készséges csatlakozását kijelentettem. Örümmefy megnyugvással csatlakoztam az indítványhoz,de annak a kötelességnek érzésévéel, hogy Schaffer tanár tudományos munkálkodása feltételeinek biztosítása mellett a kar gondoskodni fog a gyakorlati orvosképzés olyan alakításáról,a mely az életigénye it kielégíti. Annyira érez-tem,hogy soha többé helyre nem hozható következményei lennének épen az elmekórtani tanszék betöltésével kapcsolatosan kínálkozó alkalom felhasználása elmulasztásának,annyira éreztem az élet idényei -kielégítésének követelő voltát annyira hittem,hogy a karnak minden egyes tagja is érzi azt, hogy a tanártestület intézkedéseit teljes megnyugvással vártam, annyival is inkább, mert biztosan véltem számíthatni meghívott tanártársunk támogatására,- akitói előzetesen, de utólagosan is megnyugtató nyilatkozatokat kaptam. CHAFFER tanár mint az elmekórtani tanszék betöltése tárgyában kiküldött bizottság előadója teljes megértéssel fogadta azt a gondolatot,hogy a törvény