A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)

1924. június 4., rendkívüli tanulmányi értekezlet

Az orvosképzés feladatai a fertőző betegségek elten való védelemben.5

ismerte az orvos a kiütéses fertőző betegségeket, adott esetben, járvány idején is, mindvégig téves maradt a diagnosisa. Hogy a gyakorlati oktatás hiányában gyökerezik a fertőző betegségeknek nem ritkán észlelhető félreismerése, annak soka el nem felejthető példáját láttam ezelőtt mintegy 20 esztendővel egy vidéki városban, amelynek több leány- és fiúinternátusa volt. A tanulók között és az egész városban kiterjedt járvány volt, amelyről a budapesti napilapok is írtak és pedig számszerű adatokkal közölték, hogy „a városban nagy kanyarójárvány van, az összes internátusok növendékei sorban megbetegedtek kanyaróban, amely azonban igen szelíd jellegű“. Családom egy tagja, mint az egyik internátus növendéke, szintén^ megkapván a „kanyaróttáviratban értesítettek róla. A vett értesítésre felutaztam, s a gyermeket megvizsgálván, typikus rubeolát állapíthattam meg rajta, valamint az intézet igazgatójának engedélyével megtekintett valamennyi gyermeken és a többi internátusbán is a beteg növendékeken. A városban kanyarós beteg talán nem is volt, ellenben tele volt rubeolás betegekkel.

A fertőző betegek kórházában jöttem a tudatára annak, hogy milyen nagy szüksége van az orvosnak, de még inkább a köznek arra, hogy a fertőző betegségek idejekorán való felismerésében és gyógyításában már orvosnövendéksége alatt tegyen kellő jártasságra szert, hogy orvosdoktorrá avatásakor, mint a közegészségügy felesküdött katonája, mindjárt aktiv részese lehessen a fertőző betegségek ellen törvény szerint ő reá kötelező védekezésnek. Csakhamar elhatároztam magamat arra, hogy újabb kínálkozó alkalommal sem fogom áthelyeztetésemet kérni belosztályra, hanem továbbra is a fertőző-osztályon maradok és a belső betegségeknek ezzel a nagyjelentőségű és nagyterjedelmű részével azzal a kitűzött céllal foglalkozom, hogy az egyetemen ennek a hiányzó szaktudománynak mint magántanár előadója lehessek, ide vonatkozó munkálkodásom alapján 1898-ban a budapesti kir. tudományegyetemen a heveny fertőző betegségek kór- és gyógytanának magántanárává képesítettek. Azóta egyetlenegy semesterben sem tartván pihenőt, a mostani félév éppen az 50-ik, hogy ezt a stúdiumot tanítom.

Hogy maguk az orvostanhallgatók is mennyire szükségét érezték annak, hogy fertőző betegeket látni is kell és hogy nem elég a fertőző betegségeket csak könyvből megtanulni, bizonyítja az, hogy hallgatóim száma csakhamar növekedett. Míg ugyanis az első félévben, amikor előadásaimat hirdettem, csak 8 hallgatóm volt, az 1907-i téli félévben már 167 orvosnövendék iratkozott be az előadásaimra.

Tárgyamat kezdettől fogva úgy fogtam fel, hogy a gyakorlati diagnostikára és a therapiának a mindennapi praxisban értékesíthető és igénybevehető módszereire fektettem a fősúlyt,szem előtt tartva azt a tudományos hasist, amelyen a heveny fertőző betegségek mibenlétéről vallott felfogásunk felépült. A bakteriológiai és serologiai diagnosis alapvető ismereteit a medikusnak bőven nyílik alkalma megszerezni az egyetem több tanszékéről tartott előadásokból, sőt részben könyvekből is; éppen úgy tisztába jöhet