A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)

1924. június 1., kari választó ülés

Elnök megnyitva az ülést a jegyzőkönyv hitelesítésére Kuzmik Pál és Krompecher Ödön tanárokat kéri föl.

Elnök kijelenti, hogy Karunk ez ülésének egyedüli tárgya csak a kari választások megejtése kellene hogy legyen, de kéri a Kar hozzájárulását ahhoz, hogy a választó ülés bezárta után tartson a Kar folytatólagosan egy rövid rendkívüli ülést, amit egyrészt az tesz szükségessé, hogy a tárgysorozat 7» pontjában felvett jövő évi szigorlati dijak megállapításának letárgyalása is sürgős, másrészt az, hogy Kuzmik Pál tanárnak szintén van egy sürgős és fontos előterjesztése.

A Kar hozzájárul ahhor, hogy a választó ülés befejezése után folytatólagos rendkívüli ülést tartson.

1.) Dékán felhívja a Kar tagjait, hogy a jövő évi dékánt titkos szavazással válasszák meg.

Ez megtörténvén, beérkezik 29 szavazat, melyből 23 szavazat Jakabházy Zs. tanárra, 4 Lenhossék M. tanárra, 1 Farkas G.tanárra és 1 Tellyesniczky K. tanárra esett.

Ez eredmény alapján a Kar Jakabházy Zs. tanárt a jövő tanévre dékánná választja.

Vámossy Zoltán tanár, mint lelépő dékán a következő szavakat intézi a Tanártestülethez:

Tekintetes Tanári Kar! A most lefolyt és kihirdetett szavazás értelmében az uj tanév kezdetével letelik az én megbízatásom, melyet két éven át volt szerencsém viselni a Tek.Kar bizalmából. Amidőn búcsúzom és hálás szívvel köszönöm, hogy engem bizalmukkal megtisztelni és evvel életemben á legnagyobb kitüntetésben részesíteni szívesek voltak, kritikus szemmel tekintek vissza az elmúlt kétesztendei működésemre. Örömmel konstatálom, hogy ha nem is tudtam mindazt megvalósítani, amit célul tűztem ki magam elé, ha a megkezdett munka folytatásra és befejezésre vár is, mégis sokat elértem, ami a Kar érdekei és mindnyájunk legszentebb ügye: az orvosi tanulmányok terén eredménynek mondható.

Egy vesztett világháború, az *utána következett politikai és erkölcsi összeomlás mindent feldúltak itt és pusztulással fenyegették legbecsesebb kulturális és erkölcsi értékeinket. Sysiphusi munkának lát-