A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)

1924. június 1., kari választó ülés

iD.äö

szott a

régi becsületes pe&fljúst és kötelességérzetet helyreállítani

ifjúságunkban tanulmányi feladataival szemben és ma elmondhatom, hogy itt rend van, amit ^semmi, többe ide nem tartozó argumentálással megingatni nem lehet s a tanulmányi előmenetel érdeme átvette irányitó és urakodó szerepét.

fejlődési lehetőséget Cgen tisztelt hivatali elődöm, sokkal nehezebb viszonyok között megteremtett. Es azt is elismerem, hogy ez a munka még nem tökéletes, mert hiszen egy uj erkölcsi felfogást nem lehet elrendelni, annak a viszonyok és példák kényszerítő hatása alatt lassan kell kialakulni: de hiszem, és reményiem, hogy utódom a dékáni székben követni fog engem és fentartója és befejezője lesz annak, amire én törekedtem.

Mig kifelé és ifjúságunk felé tanulmányi rendünk komolyságának és színvonalának helyreállitásán munkálkodtam, igyekeztem Karom érdekeit úgy a Tanácsban, mint a közoktatási kormány előtt is úgy erkölcsileg, mint anyagilag a leghathatósabban képviselni. Ha propositioim néha tulmerészeknek is látszottak odafeht, mégis mindig sikerült azokat elfogadtatnom és az események hamarosan igazolták azokat. Emellett teljes szivvel és lélekkel azon fáradoztam, hogy itt bent a Karban elsimuljanak az ellentétek, közeledjenek egymáshoz a különböző felfogások. Nagyon nehéz volna e téren eredményeket concretizálni, de az az érzésem, hogy ha nem is tudunk még ma egy utón haladni, de megértőbbek vagyunk és mindnyájan érezzük, hogy nézetkülönbség, felfogásbeli eltérés még nem jelent áthidalhatatlan szakadékot oly férfiak között,

_ kiket tudományuk és e tudományuk iránti elismerés állitott e helyekre és akiknek akármily irányban és felfogásban dolgoznak is^csak egy célúk _ és feladatuk van: a magyar kultúra előbbrevitele.

Méltóztattak ezt a csendes törekvésemet is jó'hajlandőságukkal honorálni, minek eredményekép;jutalma gyanánt érzem azt a sympathiát, ami ez asztalnál a felém forduló tekintetekből két éven át

Távol legyen tőlem, hogy ezt egyedül a magamérdemének tulaj donitsam. Én csak tovább épitettem azoji az alapon, amelyet mint

felém sugárzott s aminek melege oly jótékonyan járja át szivemet most a bucsuzás pillanatában.

Búcsúzom elnöki székemtől és két esztendő legszebb

viszem magammal Nem szolgáltam rá mással, mint a Kar iránti mélységes- 9-