A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)
1924. május 6., 8. rendes folytatólagos
A ji magyar orvosi ifjúság a kérdést úgy fogja fel, hogy mindazok az egyének, akiknek tetemei boncolás tárgyai lesznek, nem egyebek, mint a faj áldozata a tudomány számára abból a célból, hogy azok, akik hivatva lesznek ugyanezen fajnak egyebeit betegségek ellen védeni és lehetőleg egészségben tartani, e hivatásuknak minél jobban tudjanak felelni, A méltányosság és ^igazságosság elveinél fogva a zsidó faj tehát köteles erről az áldozatról a saját faja számára gondoskodni, viszont méltánytalan* és lealázó dolog reánk nézve, hogy még ezt az áldozatot is mi hozzuk meg az országunkban idegen, nemzeti érdekeinket mindig keresztező zsidóságnak* Ez a kérdés régóta foglalkoztatja már a magyar ifjúságot és hogy eddig még nagyobb port nem vert fel, az egyedül a vezetők higgadtságának és azon tendéntiájuknak köszönhető, hogy az ifjúság egyúttal a magyarság egyetemes érdekeit mindig szeretettel képviselő tanárainkban bizva, mindenkor igyekeztek a célok elérésére a törvényes és bókességes eszközöket keresni. Újból kérve*Méltóságodat törekvésünk támogatására, bizt.ositjuk soha meg nem szűnő hálánkról és ragaszkodásunkról. Vitéz Csik László s.k.vezér. Dr.Szöts László s.k. alvezér. Heinrich Antal s.k. Íródeák. •** * Méltóztatnak meggyőződhetni, hogy az ifjúság levele kifogástalan, tisztességtudó és a köteles tisztelet hangján tartott, udvarias, nem fenyegetőzik, nem kiván pressiot gyakorolni,nem helyezi kilátásba a feltétlenül jogos kérésnek oly megoldását, mely egyáltalában nem volna kívánatos, hanem még ma is tanáraitól várja a legális utón módon való megoldást. Reményiem, feogy eZuttal nem fog csalatkozni, aminek következményeiért, ismétlem, a felelősséget vállalni nem vagyok hajlandó. Mindezek után nem marad más hátra, minthogy a szóban for-K ■ gó kérdés megoldására vonatkozólag a tanártestületnek megtegyem javasla* tómat. Hogy a kérdésnek megoldását továbbra is az eddigi utón módon, tehát a zsidó hitközséghez és a Chevra Iíadisához intézett átira• tok alakjában keressük,az., amint méltóztattak meggyőződhetni, teljesen hiábavaló idofecsórlés. Onnan vagy nem kapunk semmit,- vagy látszólagos Sift- 30 -
