A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1923-1924 (HU-SEKL 1.a 50.)

1924. május 6., 8. rendes folytatólagos

indokolásba burkolt visszautasító választ, a Kar pedig jogos, igazságos és méltányos kívánalmát nem üttetheti el ilyen válaszokkal és nem méltó a Karhoz, hogy tamudista dialetikával és rabulistikával addot válaszokkal polémiába bocsátkozzék. Nem vezetnek célhoz a debreczeni egyetem jogi véleményében foglalt tanácsok sem. Mert ezek egyrészt csak a kórboncolásokra vonatkoznak, melyek eddig sem okoztak nagyobb akadályokat, mert ha a klinikus tanár a boncolást szükségesnek találja, azt elrendelte és a hullát nem adta ki, még a hozzátartozóknak sem, legkevésbb a Chevra Iíadisának. Csakhogy a kérdés nem a kórbonctanra, hanem a leiró- és táj anatómia -, valamint a sebészi mütéttan tanítására szükséges hulla anyagra vonatkozik.

Ezek a tanszékek és intésetek nem kapnak és nem kaptak egyetlen egy zsidóhullát sem. Már pedig azt, hogy az anatómus vagy a sebészi mütéttan tanára, vagy az intézet alkalmazottai kiverekedjenek min.den egyes zsidóhullát, azt józanul feltételezni nem lehet és nem szabad. A zsidó erőszakoskodással szemben nincs módjában, de nem is hivatása erőszakoskodnij már pedig a zsidók kijelentették, hogy ők-semmi szin alatt erre a célra nem bocsátanak hullát rendelkezésre.

Hogy mennyire helyes és igaz állításom, annak kétségtelen bizonyitáka az az eset, mely 1923 évi április 29»-én a debreczeni kórbonctani és törvényszéki orvostani intézetben történt és ameljr miatt ennek a két intézetnek tanára és orvosi segédszemélyzete a kir. ügyészséget megkereste, hogy hivatali működése közben őt ért becsületsértés miatt hivatalból vállalja el a vád képviseletét. Akkor se több, se kevesebb nem történt, mint hogy a felesége hirtelen halála miatt a törvényszéki orvostani intézetbe került holttestének még vasárnap uéluoan azonnali kiadását követelte valami Biró Jenő nevezető, fenyegetvén az alkalmazottakat és megüzenve nekik: "mondja meg azoknak a

!

csiricefogó gazembereknek, szerencséjük, hogy nem mentem az intézetbe, mert összepofoztam volna őket."

Ilyen, vagy ehhez hasonló brutalitásnak és szemtele] ségnek se tanárainkat, sem orvosi segédszemélyzetünket, sem alkalmazottéinkát nem tehetjük ki zsidó hullák kiadásának megtagadása miatt. Itt semmiféle más megoldás nem lehetséges, minthogy a zsidók kötelezőleg kijelentik, hogy 6k zsidó hullákat áz ismételtem említett tudományos célra

5-o# i- 31 -