A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)
1923. február 27., 6. rendes folytatólagos
részben a törvény kötelező voltánál fogva vissza kellett utasítani,részben talán azért utasította vissza, mert nem akarta, hogy a zsidó hallgatóság a felsőévesek között a 73~ és 75 fr-ről 90 vagy még magasabbra emelkedjék. Keresztény magyar jelentkezőkről nem lehet szó, mert akkc azt kell kérdeznem, milyen alapon utasították azokat vissza? Az 1920 évi XXV. t.c. I. §~ának első bekezdésében elrendeli, hogy "csak olyan egyének iratkozhatnak be,.... és csak olyan számban, amennyinek alapos kikéi zése biztosítható." A második bekezdés azt mondja:" az egyes karokra fe] vehető hallgatók számát az illetékes kar javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapitja meg". A;szegedi egyetem orvosi kara évfolyamonként 150 hallgató alapos kiképzését vélte biztosíthatni. Az Ö1 orvosi évfolyamban tehát összesen 750 hallgatóét. Valójában azonban a quaestura hivatalos kimutatása szerint 506 hallgatója volt az öt évfolyamban. Mért nem töltötte be tehát a még fennmaradó (kétszázötven) 250 helyet a jelentkezett keresztény magyar .fiukkal, ha akárcsak egy ilyen volt a jelentkezettés visszautasítottak között, ha csak nem jutott maga az orvosi kar is arra a meggyőződésre, hogy szegedi elhelyezésében nem képes 75O orvostanhallgató kiképzésére.! Különben itt is az igen lényeges eltérésre kell reámutatni a miniszter úrhoz intézett felterjesztés és quaesturai adatai között. A felterjesztés azt mondja, hogy 1100 felvételért folyamodó közül 400 utasitatott vissza, tehát 700-at vett fel, a quaestura adatai Jc&xä± szerint pedig csak 506-ot vettek fel,- ez tehát közel 200-al kevesebb, mint a mennyi a felvételre állítólag megkapta az engedélyt. Nyilvánvaló tehát, hogy a felterjesztés és a quaestura adatai sehogyan sem egyeznek egymással, amiből állitásom jogosultságát meritem, hogy vagy az egyik, vagy a másik, vagy mind a kettő tévedett.A fentiek után éppen nem meglepő a szegedi egyetemnek az az állasfoglalása, hogy a zsidó hallgatók százalékszámát,— mert valójában mindig és minden körülmények között csak ezekről lehet és csak e— zekrol van szó,- nem a beiratkozott, vagy a felvételre jelentkezett őszszes hallgatók száma után kell megállapítani, hanem az egy—egy évfolyamra engedélyezett szám után., s egyben kijelenti, hogy a szegedi egyetem igy járt el. Ha tehát valamelyik karnak egy-egy évfolyamra 200 hallgató' szabad felvenni, akkor azfelvesz mindenek előtt 6 /»,azaz 12 zsidó hallgatót teljesen függetlenül attól, hogy hány keresztény hallgatót vett •=■ 37 -i r~
