A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1922-1923 (HU-SEKL 1.a 49.)
1922. szeptember 26., 1. rendes folytatólagos
-78 f-egyesítéssel az egyetem autonómiáén^ bizonyos sérelem esik, de a nyújtott előnyök miatt a Nékám tanár eloadványaban kikötött erős g-aranciák mellett mégis célszerűnek tartaná, hogy egy 3-*-10 évre szóló kísérletet tegyünk^ ajánlva az< előterjesztés elfogadását. ■ Krompecher Ödön tanár semmiképen sem ajánlja a referátum elfogadását, ne kísérletezzünk'olyan kérdésben, a mely az egyetemi könyvtárt kivetkőztetné eredeti rendeltetéséből. Ma nem tudhatjuk, hogy a jövőben ki kerül a könyvtár élére, s hogy vájjon az uj ember a gyarapítást nem-e a nagy publitkum reözére eszközli. A- jánlja a mai állapot fönntartását. Bársony tanár bár méltányolja a Miniszter jó szándékát, mégis semmi esetre sem járul olyan javaslathoz, a mely az egyetem autonómiáját csak egy karcolással is sérti; már pedig abban a pillanatban, a mint az egyetem beleszólási Jjoga a hivatalnokok és főnökök-kinevezése kérdésében elesik, az egyetem elvosziti hatalmát a Könyvtár fölött. Dem ajánlja a javaslat elfogadását. Grósz Emil tanár nem akar egyszerű nemmel válaszolnia jó szándékkal vezetett mozgalommal szemben, hanem indítványozza, hogy akkor7*a mikor az egyesítés ellen tiltakozunk, keressünk ggy olyan megoldási formát, a melyben a könyvtár egyetemi jellegét megőrizve együtt működhetnénk az egyesitett tudomány gyüjteménynyel, s~e tekintetben folytassunk«tárgyalásokat.-i Preisz tanár netfi talál semmi kívánatost az e— gyesitésben, a cotfperálásba való belőmenetel is csorbítaná intézké— “dési jogainkat.A Dékán áa.jnál.ja föladni az egyesítés által nyújtandó nagy előnyöket, melyeket annyira csábitónak tart a könyvtár fejlesztését illetőleg, hogy azokkal a biztosítékokkal a melyeket a refer'tum kiköt, elfögadhatónak tart és elfogadásra ajánlja. v Nékám tahár előadó zárszóval élve kijelenti, Űiogy az egyetem autonómiájának fentartását ő is féltékenyen őrzi, s^ eloadványa végén épen azért sorolja föl azokat a kikötéseken, a — melyek az auton'omiét megőrzik s ő a föltételeket elegendőnek is hiszi az autonómia fbnmaradására.C 24