A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1921-1922 (HU-SEKL 1.a 48.)

1922. január 17., 5. rendes

Kézirat rji/anánt.

GRÓSZ EMIL J)E NY. R. TANÁR ELŐTERJESZTÉSE

A BUDAPESTI KIR. MAGYAR PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNYEGYETEM ORVOSKARI TANÁRTESTÜLETÉNEK 1922. ÉVI JANUÁRIUS HÓ 10-IKÉN TARTOTT TANULMÁNYI ÉRTEKEZLETÉN.

Tekintetes Tanártestület!

i

Az orvosképzésünk s első sorban a szigorlati és. tanul- Bevezetés, mányi rendünk reformjával tanártestületünk 1910 óta ismételten- foglalkozott. Az annak idején Liebermann Leó tanártársunk által kidolgozott s facultásunk által elfogadott javaslat 1914 februárius havában az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter személyes elnöklésével a budapesti és kolozsvári egyetemek orvosi facultásainak közreműködésével tanácskozás tárgya volt. A háború a további intézkedéseknek gátat vetett. A kérdéssel facultásunk 1920-ban újból foglalkozott s elfogadta az e tárgyban kiküldött bizottságnak Vámossy Zoltán tanártársunk által előterjesztett javaslatait. Az emlékirat képezte volna azon tanácskozás tárgyát, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 1921-ben összehívott s melyen a most már 4 orvosi facultás delegáltjai vettek részt. A kolozsvári egyetem orvosi facultása képviselőinek óhajtására a tanácskozást elhalasztották. Tekintettel arra, hogy most már a reform előkészítésére négy orvosi facultásunk közreműködése szükséges, nincs kilátás arra, hogy belátható időben organikus reform megvalósuljon, de másrészt minthogy orvosképzésünk javítása, fejlesztése, fontos culturális, közegészségügyi, sőt nemzeti érdekünk, arra kell törekednünk, hogy a meglevő kétségtelenül hiányos szabályzat keretén belül igyekezzünk megvalósítható javításokat elérni.

A mai értekezletünk czélja, hogy e javításokat megbeszéljük s a mennyiben megállapodásra jutunk, azokat a testvér facultásokkal azonnal közöljük s az esetleg szükséges kormányhatósági jóváhagyásokat kieszközöljük, úgy hogy a jövő iskolai évben életbe is lépjenek. Ezen programul szűk keretet jelöl meg javaslataink megtételére, mert alapul nem az ideálisán legjobbat veszi, hanem számol a kivihetőséggel s csak a reális élet területén mozognak.

Az első kérdés, mikép lehetne biztosítani, hogy jobb A theoretikus előképzés, theoretikus előképzést nyújtsunk s hogy eredményesebbé tegyük az orvosi pályára alkalmatlanok visszaszorítását.

Erre a czélra megvalósítandónak tartom a jelenlegi első orvosi szigorlat kettéosztását, a mi nem is igényel nagyobb organikus változtatást. Ilyen novelláris javítás a múltban gyakran előfordult, így a 10 órás collegiumok reductiója 7 x/> órásra, a belgyógyászati diagnostica hallgatásának kötelezővététele, a szülészeti és nőgyógyászati collegiumok egyesítése, a specialis tárgyak kötelező vizsgáztatása stb.

Mindez az 1901. évi szigorlati rend revisiója nélkül rövid