A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)

1920. május 4., 9. rendkívüli

560

6

az összes orvosi tudományokra nézve alapvető jelentőségéről úgyszólván fogalma sincs.

E bajok elkerülése végett szükséges:

a) A theoretikus tárgyak előadási keretének és szigorlati kérdéseinek a gyakorlati szakmák képviselőinek közbejöttével való megállapítása. Tulajdonképen már a szigorlati kérdések megállapításával meg volna szabva a tárgy előadásának kerete és programmja, ha megkívánjuk azt, a mi elengedhetetlen és természetszerű, hogy az előadás a megszabott félévek alatt felölelje mindazt, a mit a kérdező tanár a szigorlaton a jelölttől megkíván. Nem kellene tehát egy szakelőadóra sem erőszakos befolyást gyakorolni, hogy tárgyát miként, annak egyes részeit mily terjedelemben adja elő, mert meg lévén szabva az előadandó tananyag, a kevésbbé fontos részek terjengős előadása magától lemarad. Amit pedig a gyakorlati orvosképzés szempontjából fontosnak ismertünk el, annak oktatása, beosztása a leginkább hozzáértő szakelőadó kezében marad, kinek ebeli munkáját bizonyára egy bizottság sem tudná helyesebben elvégezni.

A szigorlati kérdések programmját tehát a szaktanár javaslata alapján egy bizottság vagy az egész kar állapítaná meg és revideálná évente az orvosképzés és a haladó tudomány kívánalmai szerint. Ezeknek a szigorlatokon való alkalmazását nem azon elavult és a készültség szabad vizsgálatát megkötő és a szerencsére bízó rendszer szerint gondoljuk, mely e kérdéseket thesisekbe foglalva a jelöltek között kilutriztatta, hanem úgy képzeljük, hogy e kérdések mintegy a szigorlat programmját képezve megszabják azon keretet, amelyben a vizsgálat mozoghat, amelyre a jelölt készültségének ki kell terjednie.

Irányelvül szolgálna, hogy a theoretikus tárgyak vizsgáinál mellőzendők volnának olyan részletek, a melyek a gyakorló orvos kiképzésére, a klinikai tárgyak megértésére nem okvetlen szükségesek.

b) Különösen lényeges befolyást kellene biztosítani karunknak az orvosi igényeknek megfelelőleg a physika és chemia oktatására, amely tárgyak — bár alapvető tudományai az orvosi ismereteknek — még mindig karunkon kívül álló intézetekben és tanárok által, nem az orvosok szükségleteit és igényeit szem előtt tartó módon és szellemben adatnak elő. A mai „physica" a középiskolai érettségi tárgy nem épen magasabb szín vonalú ismétlése, s hónapokat tölt egyes, a physicusra talán fontos, de az orvost kevésbbé érdeklő kérdésekkel, azok bizonyítgatásával, de alig érinti a therepiában oly fontos villamosság és különböző sugárzások törvényeit és készülékeit. A chemia pedig a nálunk dívó elméleti és anorganikus irányban terjeng túl, mathematikai szellemével elriaszt, azt orvost sohasem érdeklő részletességével untat és az organikus chemia azon fejezetéveivel alig foglalkozik, melyek az emberi szervezet vegyi folyamataival, a gyógyszerek mivoltával, hatásával és sorsával vonatkozásba hozhatók.

Elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy mindkét tárgy minél előbb jó physikussá és jó chemikussá kiképzett orvostanárok által adassék elő, csakis az