A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)

1920. május 4., 9. rendkívüli

7

orvostanhallgatók oktatásának szolgálatában álló és karunk kötelékébe tartozó intézetekben. Addig is pedig kívánatos volna a bölcsészeti karhoz tartozó tanárok és karunk kiküldött bizottsága között egy oly programmszerű megállapodás, mely e két fontos, alapvető tudománynak az orvosok igényeihez mért tanítását a jövőben biztosítja.

3) A gyakorlati oktatás reformja, tekintettel a hallgatóság nagy számára. Mindaddig, míg az intézetek dolgozó helyei, felszerelése, anyaga és a hallgatóság száma között a jelenlegi hátrányos viszony fennáll, szükséges, hogy a gyakorlatokon ne arra fektettessék a fősúly, hogy az orvosnövendék maga sajátkezűleg végezzen el minden műveletet, ami nagyszámú hallgatóság esetén kivihetetlen, hanem arra, hogy minden fontosat, minden művelet vagy kísérlet végrehajtását közelről jól lássa és annak consequentiáit megértse. Miután az ily tanítás csak kisebb csoportokban lehetséges, szükséges a tanító segédszemélyzet nagyobb méretű szaporítása. Értjük ezalatt különösen ez élettani, : /ettani, vegytani és kórboneztani gyakorlatokat, amelyek az idők nyomása és a czélszerűség befolyása alatt máris részben átalakultak demonstratiokká.

Lehetőlegragaszkodniszeretnénk azonban az egyéni begyakorláshoz ott, a hol bizonyos kézi ügyesség elsajátítása elengedhetetlen és csak az egyéni dolgozás útján szerezhető meg a kellő tájismeret, a milyenek elsősorban a klinikai betegvizsgálat, a műtéttani, szemtükrészési stb. gyakorlatok és a bonezolástan.

4) Azon alapvető elméleti tárgyak oktatása, a melyek az egészséges emberi szervezetnek és működésének tökéletes megismerését czélozzák s a mi nélkül a hallgató a betegágy mellé, illetve klinikai tárgyak hallgatására nem bocsátható, — két évre terjed (physika, vegytan, anatómia, élettan). A beteg szervezet funktio’'<,is és anatómiai elváltozásait, valamint a normális és n^ros functioknak gyógyszeres befolyásolását tárgyaló szintén igen fontos elméleti tudományokkal leghelyesebben a klinikai tanulmányokkal egyidőben, azok kezdetén foglalkozhatik az orvosjelölt (kórboneztan, parasitologia, gyógyszertan). A kortannak, mint köteles tárgynak és vizsgatárgynak fenntartását elejtendőnek véljük, hivatkozva számos külföldi példára és arra, hogy a betegségek kortanával a klinikai tanítás kórboneztani és tünettani alapon mindenütt behatóan foglalkozik. Helyette a parasitologiát ajánljuk féléves kötelező elméleti kollégium gyanánt. Végül a már kész orvosi kritériumot igénylő alkalmazott elméleti orvosi tudományok, valamint az orvos közszolgálati működését tárgyaló tanítások leghelyesebben a tanulmányi idő végére illesztendők (közegészségtan, törvényszéki orvostan).

5) A klinikai tárgyak oktatása tehát a harmadik esztendőben kezdődik meg a belgyógyászattal és sebészettel. Helyesnek véljük, hogy azon harmadévesek, kik először hallgatják e klinikai tárgyakat, ezen első félévükben egy klinikai propedeutikai iskolán menjenek keresztül, hogy az alapfogalmakkal, betegvizsgálati módszerekkel megösmerkedjenek. Ezt az előkészítését a hallgatóságnak a klinikai tanulmányokra kétfélekép tart-