A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)
1920. május 4., 9. rendkívüli
5 metlen tanulásra kényszeríti azáltal, hogy megengedi a tanszabadság örve alatt — filius ante patrem —a II. félév hallgatását az I-sőnek hallgatása nélkül. Az ily hallgatók utólag veszik azután az I-ső félévet, ulólag tanulják meg azon alapismereteket, a melyekre már előbbi félévük megértésére szükségük lett volna és deczember, illetve január hónapban jelentkeznének az I-ső orvosi szigorlatra, hogy aztán az élettant is ilyen fordított rendszerrel sajátítsák el, s egész pályájukon végig így haladjanak. Nem állítjuk, hogy a harmadik évtől kezdve a klinikai tárgyakban ez épen ily hátrányos volna, de a pálya legelején, épen az alapvető ismeretek elsajátításában olyan károsnak tartjuk azt, hogy érdemesnek véljük még egy félév feláldozásával is kiküszöbölni, annyival is inkább, mert rendesen a gyengébbek, a pótérettségisek, vagy a hanyagok és könnyelműek azok, a kik a tanév kezdete helyett csak annak derekán vétetik magukat fel az egyetemre. A szigorlati reformtervezet 12-ik pontja kedvéért gondoskodnunk kell arról, hogy a hallgató már első é' korában elvégezze a kötelező egy félévi vegytani gyakorlatot, a minek épen nem akadálya az az elavult nézet, hogy ez időben még a vegytan egész elméleti részével nem ismerős. A chemiai gyakorlatok eredményes végzéséhez szükséges elméleti ismereteket a gyakorlatokat kisérő előadásokba is be lehet foglalni, s ez ismeretek gyakorlati alkalmazása (reakciók észlelete és levezetése) a kísérlet mellett elevenebben fog a tanuló emlékezetébe bevésődni. Ezért még azt is lehetőnek tartjuk, hogy a hallgatók fele már az első félévben elvégezhesse vegytani gyakorlatait, mivel mindenesetre könnyítünk a túlterhelt intézeteken. 2) Az elméleti alapvető tudományok oktatásának reformja. A tanárok néha kétségben vannak az iránt, hogy müven színvonalon tartsák előadásaikat, milyen terjede- Ie oen adják elő tárgyukat. Legtöbben ideális felfogásnak hódolva, csak olyan előadást tartanak az egyetemhez méltónak, mely az egyes felvetett kérdéseket a tudomány mai álláspontja szerint teljesen kimeríti. Bármilyen előkelő is ezen felfogás, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az egyetem keveréke a kenyérkeresetre képesítő szakiskolának és a tiszta tudomány ápolására és fejlesztésére hivatott legmagasabb fokú kultúrintézménynek. Ezt a két különböző czélt egyidőben, egy és ugyanazon előadással szolgálni nem lehet; nem lehet pedig azért, mert a kezdőt csak úgy lehet eredménynyel tanítani, ha mindenekelőtt nagy vonásokban ismertetjük a fontos tényeket és áttekintést nyújtunk a szakmáról. Csak azután következhetnek a részletek, melyeket az előrehaladottabb vagy az, a kit a szakma különösen érdekel, beleilleszt az általa már nagyjában ismert keretbe. Ha nem követjük ezt az utat, az adatok és részletek nagy halmazában a kezdő nem tud eligazodni s nagy részben ennek is tulajdonítható, hogy a vizsgákra jelentkezők egy része p. o. az élettanban és anatómiában klinikusaink által annyiszor felpanaszolt készületlenséget árul el, hogy nem tanult meg egyebet, mint meg nem értett szavakat s hogy a szakma valódi,
