A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Orvosi Karának ülései, 1919-1920 (HU-SEKL 1.a 46.)

1920. május 4., 9. rendkívüli

Az orvosképző egyetemnek két feladata van: egy általános egyetemi, hogy a tudományt előbbre vigye, az iránt az érdeklődést felkeltse és kutatókat neveljen, s egy specialis, hogy mint szakiskola, jó gyakorló orvosokat képezzen. A kettő egymástól külön nem választható és bölcs mérsékléssel okvetlen összeegyeztetendő. Mert a jó gyakorló orvos csak alapos theoretikus alapvető ismereteken épülhet fel és nélkülözhetetlenül szüksége van jól iskolázott, tudományos gondolkodásra; viszont sem az igazi búvár, sem a specialista nem nélkülözheti az általános orvosi ismereteket. A szétvá'^sztást tehát károsnak tartanánk mind a két részre: úbj a leendő búvárokra, mint a gyakorló orvosokra és ezek útján az egész közönségre, közegészségi állapotainkra is.

Sőt helytelenítenünk kellene minden olyan reformtervezetet is, mely az orvos előkészítő pályáját megrövidíteni, az elméleti alapvető tanulmányok idejét a gyakorlatiak javára megkurtítani s ezáltal az orvosképzést alapjában megingatni akarná. Ez a reform könnyítene ugyan a tanuló ifjúság terhein, főleg anyagiakban, de egy tanulmányi év költségeinek megtakarítása és a kenyérkeresetnek egy évvel korábbi megkezdhetése nem érik fel azt az értékcsökkenést, a mit az így hiányosan képzett orvos mutatna fel s a mit a köznek kellene megszenvedni. Ily törekvések tehát csak az orvosképzés rövidebbé és olcsóbbá tételének szerintünk c endelt anyagi érdekét, de nem a közérdeket szolgálnák, a mi jó orvosokat kíván.

Azzal, hogy ezeket valljuk és határozottan kimondjuk, mindjárt ítéletet mondottunk a trimestrialis rendszer fölött is, mit pártolói főleg azért szeretnének bevezetni, mert segítségével az egy évi kórházi gyakorlatot beolvaszthatni vélik az ötéves egyetemi tanulmányi időbe. Egyéb előnye a rendszernek nem volna, mert az ezen beosztással járó hajszát a tanulmányokban, a szinte lélekzetvétel nélküli folytonos oktatást, a szigorlatokra készülés nyugalmának és idejének hiányát a hallgatókra nézve: a tanárra, tanszemélyzetre és a búvár hajlamúakra nézve pedig a tudományos dolgozás teljes lehetetlenségét csak hátrányosnak jelezhetjük. És bár mi sem vagyunk barátai az előadásokat minduntalan megszakító apró szünnapoknak, a karácsonyi és félévi összefolyó nagy szünidőnek, a tanévek késői megkezdésének és a szigorlatok miatt korai befejezésének — nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy egy tisztességes nagy nyári szünidőre, valamint a tanulmányi idő közben is néhány nagyobb lélegzetvételre — az egy-két napos szünetek kiküszöbölésével — úgy a tanszemélyzetnek, mint a tanuló ifjúságnak egészségi és tanulmányi szempontból is szüksége van, és azon bajok kiküszöbölésére,